 |
| Horváth Eszter illusztrációja |
A zsivány felhő, ami eddig az Apró Dombot áztatta, elnyargalt az Elhagyatott Rét
felé. Így újra ragyogott a nap, az ég kék lepelként terült szét az Apró Domb
felett. A domb szuszogott, a fűszálak szárítkoztak, a gombák büszkén mutogatták,
mennyit nőtt a kalapjuk. Egyet kivéve. Neki nem volt. Csupasz fejét két kezével
próbálta takargatni, miközben keservesen sírt. Az Apró Domb lakói köré gyűltek.
Egy kis csiga, egy katica, két szúbogár és egy szarvasbogár együtt próbálták
vigasztalni.
– Megtaláljuk a kalapodat, ne félj! – biztatta a gombát a kis csiga.
– Nem ti vittétek el megint?! – vizslatta szúrós szemmel a katica a
szúbogár ikreket.
– Nem mi voltunk! – válaszolták a meggyanúsított bogártestvérek.
– Nem hiszek nektek – csóválta a fejét a katica.
– Hiszed vagy sem, nem mi vittük el! Csak most bújtunk elő abból tuskóból –
mutattak a szúbogarak a közeli eperbokor irányába.
Mind odafordultak, de a bokor tövében nyoma sem volt tuskónak, csak egy
furcsa ruhába öltözött kis egér mosolygott rájuk kedvesen. Fekete cilindert
viselt a fején, csokornyakkendő ékesítette a nyakát. A mellkasán fehér, élére
vasalt ing feszült, rajta szmokingkabát. A kis egér sétapálcájára támaszkodva a
szmokingja felső zsebéből előhúzott egy aranyláncon lógó, kerek üveget, és bal
szeme elé biggyesztette.
– Hát megjött, felügyelő! – üdvözölte a szarvasbogár a jövevényt.
– Csodálatosan szép napot! Hadd mutatkozzam be, Kázmér vagyok, szöcskeegér
és mesefüggetlen nyomozó! – hajolt meg elegánsan a kis egér, majd a kalapjavesztett
gombához lépett. A gomba mukkanni sem bírt. De nem csak ő lepődött meg:
– Mi az, hogy szöcskeegér!? – kerekedett el a kis csiga szeme.
– Mi az, hogy független nyomozó!? – értetlenkedett a katica.
– Mi az, hogy mese? – kíváncsiskodtak a szúbogarak.
– A mese az, amikor az állatok és a növények beszélni tudnak, a gombának
keze van, és a történet végére minden jóra fordul – magyarázta derűsen Kázmér.
– Akkor meglesz a kalapom? – pislogott reménykedve a gomba.
– Ezért vagyok itt – bólintott a szöcskeegér.
– Én hívtam, ő a legjobb! – kacsintott a szarvasbogár Kázmérra.
– Akkor vágjunk is bele! Hatkor kezdődik az előadás az Operában! Ha már így
kiöltöztem, nem szeretnék késni! – simította végig a szmokingját az egérnyomozó.
