 |
| Hanga Réka grafikája |
Kertész Edina: A csodatévő bot
Volt egyszer egy hajóskapitány, aki a világ minden tengerét bejárta és ezer csodát látott. Járt a zöld Borneóban, ahol törpeelefántot látott, hallgatta a bálnák énekét Grönlandnál, úszott cápa elől Ausztrália partjainál. Ám minél messzebb járt a világban, annál szomorúbb lett a szíve. Maga sem tudta, mi bántja, de sem a repülőhalak, sem a partokon sütkérező fókák nem tudták többé felvidítani.
Egy nap a hajót Afrika partjaihoz sodorta a vihar, és a legénység szétszéledt, hogy ennivalót és friss ivóvizet szerezzen. A hajóskapitányt egy folyó mellett érte az este. Leült a víz partjára, és nézte, ahogy a nap vörösen a vízbe bukik. Ekkor varázslatosan szép éneket hallott. A hang a folyó közepéről jött. A víz lassan szétnyílt, és egy vízitündér emelkedett ki belőle. Hosszú haja a vállára tapadt, karján egy fénylő kígyó pihent.
– Miért bánkódsz, hajóskapitány? – kérdezte.
A hajóskapitány térdre esett.
– Bejártam a világot, mégis szomorú a szívem, bárhová is megyek. Segíts rajtam, vízitündér! A vízitündér elmosolyodott.
– Szólíts csak Mami Watának. Ha követed a hívásomat, megmutatom, hogyan hallgathatod meg a szíved szavát.
Azzal megérintette a hajóskapitány homlokát, aki elszédült, és amikor kinyitotta a szemét, egy víz alatti világban állt. Kagylókból épült házak, ezüst halrajok és hullámzó fény vette körül.
– Tedd az ujjad erre a botra, és kívánj valamit – tartott elé Mami Wata egy szépen faragott botot, amelynek a tetején egy csigaház domborodott.
A hajóskapitány így is tett, és abban a pillanatban, amint megérintette a botot, a szíve hangosan megszólalt, és megsúgta, mire vágyik, miért is szomorú.
Egy szempillantás múlva a hajóskapitány ismét a víz partján találta magát. A kezében tartotta a csodatévő botot. A vízből Mami Wata hangját hallotta.
– Vidd magaddal ezt a botot az otthonodba, hogy mások is meghallgathassák a szívük szavát.
Másnap a hajóskapitány és legénysége kihajózott, és egyenesen az otthona felé vehette az irányt. Alig várta már, hogy kikössenek, mert mikor a szíve megszólalt, azt súgta, térjen haza nyomban.
Amikor hazatért a kis, folyóparton álló falujába, az első, akit meglátott, egy lány volt, akinél soha nem látott még szebbet. Hamarosan elvette feleségül, gyerekeik lettek, a hajóskapitány pedig nem tért vissza többé a tengerre. Az otthonát múzeummá alakította azokból a kincsekből, amelyeket az útja során szerzett a világ minden tájáról.
A csodatévő bot ma is ott áll a zebegényi hajósmúzeumban, a ház legutolsó szobájában. Te is kívánhatsz tőle valamit. Csak egy dologra figyelj: hallgasd meg figyelmesen, mit súg a szíved, mikor megérinted.
S ha szerencséd van, a vízben megpillanthatod Mami Watát, a vízitündért.
Szerkesztette: Németh Eszter
 |
| Illusztráció: Szabó Imola Julianna |
Lingala szavak:
mami wata = női vízi szellem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése