Ami
a szívemen…
Miért nincs a Földön igazság?
Mikor hétvégenként számítógépezni
szoktam, és az időmből kb. öt perc van hátra, a tesóm mindig ott terem
mellettem, és azzal piszkál és idegesít, hogy percenként mondja, hogy mikor
lesz vége a Leni idejének. Ameddig én játszok, addig ő tabletezik. Anya szerint
a tablet is egy mini számítógép, de mindig megengedi, hogy Fruzsi használhassa,
míg én gépezek. Amikor viszont Fruzsi gépezik, akkor nekem nem engedi, hogy
tabletezzek. Mindig azt mondja, hogy tanuljak, amikor már mindent megtanultam.
Nem értem anyát, hogy Fruzsinak
megengedi, nekem meg nem. Remélem lesz a Földön igazság.
Kha’Zix
5.a
 |
| Varga Levente (5.a) illusztrációja |
Tasi Katalin
Igazságmese
Egyszer volt,
hol nem volt – de ez igaz volt! –, volt egyszer egy nagyon bölcs ember, olyan
bölcs, hogy már az ókori görögök is ismerték. Nem csoda, mert ő is egy ókori
görög volt, úgy hívták, hogy Arisztotelész. Volt neki egy fia is, akit
Nikomakhosznak hívtak. Bizony, ez a bölcs Arisztotelész jól tudta, hogy verba volant, scripta manent – a szó
elrepül, az írás megmarad. Ez már latin, és bizony a rómaiak mondták, nem a
görögök, hiszen náluk Ares = Mars, Zeusz = Jupiter, Pallasz Athéné, a baglyos
pedig Minerva, Dikéről meg, aki Rómában Justitia, már ne is beszéljünk! Szóval,
Arisztotelész jól tudta, hogy írni jó és írni kell, és írt bőven és rendesen,
pölö az állatok járásáról, a meteorológiáról, és egy tíz kötetes,
Nikomakhosznak szóló etikai tanulmányt is összehozott. (Mindemellett Nagy
Sándor nevelője is volt, amit elég jól tolt a drága Arisztotelész, ha abból
indulunk ki, milyen zsenialitással – és nem kevés könyörtelenséggel – tarolta
le a tanítvány az akkori félvilágot). Na, de mi csak maradjunk az etikánál, a
Nikomakhosznak szólónál, mert sok bölcsesség lakozik abban (is), ilyenek
például, hogy „Az igazságos dolog tehát az arány bizonyos esete”[1].