 |
| (c) Szalay Zsófi |
Mészöly Ági: Mary Poppins csodát tesz
Csodát tenni, ez nem különösebben macerás dolog.
Kell hozzá némi tehetség,
de ne hidd, hogy fárasztó vagy energiaigényes lenne.
Épp ez a pláne benne,
hogy észreveszed,
hol van hiány a valóságban,
egy mozdulattal betapasztod
mesével, olcsó trükkel, kis fantáziával.
Nyilvánvaló, hogy humbug az egész,
fogalmam sincs mitől vannak úgy oda az emberek.
Ilyenkor óhatatlan csalónak
érzem magam,
és még rosszabb, ha azt hiszik
szerénykedem.
Mert általában nem hisznek nekem,
mikor azt mondom: ugyan, semmiség.
Sokkal nehezebb lenne elfogadni
a keserű gyógyszert, a széttört délutánt,
az elveszített labdát, a lehetetlent,
a mulandóságot és a könnyeket,
mikor egy intéssel, egy varázsütéssel
betapasztható a szakadás, kitölthető a hiány,
ráadásul mindenki boldog, hogy végre egy csoda.
Holott csak annyi történt, hogy megint nem volt erőm elég,
hogy szembenézzek azzal, ami a szakadás
másik oldalán vár.
 |
|
Takács Martin: Cipzáras rókába bújnék |
Majoros Nóra: A rókák panasza
A Jóisten fogadónapot tartott. Meghallgatta a szenteket meg az őrangyalokat. Kérésektől volt hangos a menny. Szent Hubertusz a sor végén állt. Aggódott, mert az ő ügye kevésbé fontos, mint például Szent Borbáláé, vagy inkább Szent Tamásé – a hitetlenek védőszentje mostanában olyan szívfájdító mondandóval állt a Jóisten elé, hogy alig győzték száraz szemmel a többiek. Vége lett a fogadónapnak, és Szent Hubertusz csak nem jutott sorra.
− No, ez így nem járja! Vagy meghallgatsz, vagy lemondok – zsörtölődött.
A Jóisten megszánta, és megkérdezte, mi a baja.
− A rókák nyúznak napra nap. Ugyanis a rókákat nyakló nélkül vadásszák az emberek. Kártékony féreg, azt mondják. Ezzel kéne valamit kezdeni, mert sajog a fejem a vonításuktól.
− Sajog, sajog, de hát itt háborúk vannak, éhínség meg szenvedés az emberek között. Mit kezdjek én a rókákkal?
− Azt én nem tudom, de valamit találj ki, mert ezt a ménkű sok vinnyogást még egy kerékbe tört szent sem bírná türelemmel.
A Jóisten elkapott egy bárányfelhőt kergető angyalkát, és ráparancsolt, hogy azonnal vizsgálja ki a rókák ügyét. Az angyalka elszaladt az állatügyi felhőintézetbe, és kiválasztotta magának a legkényelmesebb álrókát. Ott lógott a fogason, vörös és selymes volt a bundája, a hátán meg cipzáras, hogy könnyen belebújhasson. Kontinentális rókát választott, mert azok Szent Hubertusz szerint húszannyit panaszkodtak, mint a sivatagi vagy a sarki társaik. Aztán lehajíttatta magát egy erdőbe.
