„Pitypangként tiéd a sors fura
bája”
Szél szárnyán repülhetsz
kutyatej-bálba.
Sárga bársonyruhád kifakult az
éjjel...
Hajnal lett, zsibongó, s szálltok
szerteszéjjel
Mint a hópelyhek, kavarogtok
szépen
Ezer testvéreddel a hajnali égen
Habkönnyű, fehér, szép
vattaruhában,
Mint elsőbálos hölgyek régen,
hajdanában:
Halk hegedűszóra lépegető lábbal
Mosolyogva dúdolt szép
melódiával,
Szívük mélyén titkon szerelemre
vágyva.
„Szellő hátán vár rád a világ
száz tája”
Göröngyös földhalom, rét, patak
és moha...
Tudod, hogy honnan jössz, de nem
tudod, hova
Tesz le Zephyr, a pajkos, nyári
szellő,
Huncut, kíváncsi, friss, nagyot
szökellő.
De akárhogy is lesz, te már útra
keltél,
Anyád otthon hagytad, hátra se
figyeltél.
Nem baj, ne sírj, hidd el, ezt
még ő se bánja.
Asszony leszel te is, tudja,
nemsokára.