A Gugorák Doma
ma nem jött oviba. De ezt nem árultam el anyunak. Csak azt mondtam, hogy
felmásztam a mászókán, fociztam, és űrbázist építettem az Andrissal. Meg
bebújtam a sajtba a Dorkákkal. A sajt az egy ilyen nagy kerek luk, ami ide-oda
billeg, ha belebújsz. Az udvaron van, és nagyon szeretem, csak az a baj, hogy
más is szereti, és mindig sorba kell állni hozzá. De én inkább kivárom a
soromat, csak a Dorkákkal bebújhassak oda. A Dorkák a barátom. Ketten vannak.
Van még egy harmadik Dorka is, de vele csak néha játszom.
Azért jó, hogy a
Gugorák ma nem jött oviba. Így legalább nem kergetett senki az udvaron. Mert a
Gugorák szokott. Azt mondja, hogy „jön a póóóóók”, meg hogy „vigyázz, te kis
tetűűűűű”. És én ilyenkor mindig félek, pedig nem is tudom, mi az a póóóóók meg
a tetűűűűű. Megkérdeztem a nővéremtől, ő már gimis és nagyon okos, de csak
annyit mondott, „ne akard tudni”, aztán megint a telefonjának beszélt. Nem
telefonált, mert nem rakta a füléhez, hanem csak úgy beszélt hozzá, az meg
visszabeszélt, és olyan hangja volt, mint a Lucának. Aki a nővérem barátnője.
De ma lehet,
hogy nem is kergetett volna a Gugorák, mert az Andris is ott volt, és ő mindig
megvéd engem. Ő a nagyfiú barátom, és nagyon ügyes. Olyat, amit épít a legóból,
senki más nem tud, csak ő! Engem is megtanít, azt mondta. A Gugorák nem tud
legózni. A Zsombi anyukája szerint játszani se rendesen, ezt a múltkor
hallottam, amikor beszélgetett a Zalán anyukájával. Merthogy azóta a Zsombi se
tud játszani rendesen, amióta a Gugorákkal barátkozik. És ez szörnyű. Szerintem
is az, mert tulajdonképpen most már a Zsombi is úgy fut, hogy „jön a póóóóók”,
meg hogy „vigyázz, te kis tetűűűűű”. Kérdeztem a Zsombit, hogy mi az a póóóóók
meg a tetűűűűű. De nem válaszolt. Szerintem nem is hallotta, olyan gyorsan
futott. Én is a múltkor olyan gyorsan futottam, hogy sikított a fülem, és nem
hallottam, amikor az ovónéni rám szólt, hogy ne futkossak, mert elütök valakit.
Pedig nem is valakit ütöttem el, hanem a Sziszit. De az úgyis mindegy, mert ő
is mindig elüt engem.
A Gugoráknál ez
valami családi dolog lehet. Olyan, mint a Topánka bácsiéknál a fagyizó. Mert
már a Topánka bácsi apukája, és annak az apukája, meg annak is, fagyis volt. A
dédike emlékszik is rá. Én nem. Mert akkor én még nem éltem, csak a dédike. De
a Topánka bácsi családi dolga sokkal jobb, mint a Gugoráké, mert a fagyit
szeretem, a Gugorák tetűűűűűs és póóóókos futkosását meg nem.
Tegnap a másik
nővéremet, aki már felsős iskolás és egy kicsit okos, kérdeztem meg, mi az a
póóóóók meg a tetűűűűű, de csak annyit mondott, hogy „pfúúúj, ne is mondd”.
Hát jó, nem
mondom. De akkor hogy tudom meg végre, hogy mi az a póóóóók meg a tetűűűűű?!