Mottó: A füles gomb
csupán a fülében különbözik a fületlentől
 |
| Korsós Brigitta illusztrációja |
Kerekded formája, a kissé
pasztelles, halvány rózsaszínbe hajló galambszürke színe
kellemes volt a szemnek. Középen a két kicsi lyuk oly izgalmas
volt, hogy Rómeó le sem tudta venni róla a szemét. Csak őróla
álmodozott, nem volt se éjjel, se nappal, mi nyugodt percet hozott
volna.
S Júlia? Ő vajon mit
érezhetett? Volt-e benne vágy, s érzelem az ifjú iránt?
Nem volt híja annak,
bizony! Reszketve várta a pillanatot, mikor szeretett Rómeóját
megpillanthatta végre. Kedvtelve nézte izmos, szögletes alakját,
robusztus vonalait, akár ha úri nagykabátra termett volna. Mikor
meglátta, oly heves vágy fogta el. Hozzá akart simulni, öblös
ölébe bújni. Érezni akarta szívének dobogását, a kabáthajtókák kattogását!
Nap, nap után lesték
egymást vágyakozva, Júlia a jobb oldali belső hajtókán, s Rómeó
a bal külső kabátszélen.