A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fodor Lili. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fodor Lili. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 7., csütörtök

Fodor Lili, Fodor Zita és Széchey Rita: Muffin és Senorita



Ami a szívemen…

            A nevem Lili, és van egy tesóm. Mindig bajom volt vele, mert elvette a legjobb barátomat. Mindig, mikor megyünk a suliba, a volt barátommal, a tesóm barátjával és a tesómmal megyek. A volt barátom mindig vett valamit, és velem nem is foglalkozott, meg se kínált, és sose tartott be semmit. Ők együtt mind piszkálnak, hogy milyen ducdagi vagyok. Meg hogy olyan kolond vagyok. Az is fáj nekik, ha megkérdezem, hogy hánykor megyünk haza, és elkezdenek nyavalyogni, hogy úr isten, ott mondták el előtted, te annyira fúúú… mindegy. És ha ő csinál valamit, vagy kap, akkor azt mondja, „így jártál”, ami úgy felidegesít, és sose mondja azt, hogy légy szíves. A barátaimat is bántja az egész banda. Ha én csinálok kakaót, akkor mindig valami baja van vele, de bezzeg én 5 másodperc alatt (de tényleg, komolyan) felszippantom. És mindenre azt mondja, úr isten! És mindig kér tőlem valamit, mert emeletes ágyunk van, és én vagyok lent.
Lili

Fodor Zita (5.b) illusztrációja
Fodor Lili (5.b) illusztrációja



Ami a szívemen…

Miért kell állandóan mindent megosztanom a testvéremmel? Mindig jön utánam, soha nem hagy békén, aztán órán meg csak csodálkozik, ha nem tud valamit, és azt mondja, hogy ez is az én hibám. Ha megyek a barátnőmhöz, ő is jön utánam, mindig csak követ, mert alig vannak barátai. Már unom az egészet. Aztán még neki áll feljebb, hogy bántom, vagy ha csúnyát mondok rá. Vagy ha bosszant.
Zita  


Csenki Ágnes (8.a) illusztrációja


Széchey Rita
Muffin és Senorita

– Prrrrrrrrr!!! – prüszkölt Senorita, a gyönyörű lipicai kanca, és nagyokat kapált a patájával a porban.
– Hrrrrrrr!!!! – tette hozzá, és dühösen nézett oldalra, a nagy szemekkel bámészkodó gyerekek mellett unottan beszélgető felnőttekre.
– Hű, de mérges egy jószág – mondta egy sétapálcára támaszkodó bajszos úr.
– Pedig milyen szép sörénye van – tette hozzá egy megennivaló virágokkal díszített kalapot viselő hölgy.
– Prrr – válaszolt halkan Senorita, és megvetően elfordult tőlük. A szőke, csillogó szemű kisfiú miatt sajnálta ugyan, hogy odébb kell mennie, de úgy érezte, nem képes tovább hallgatni ezeket a butaságokat.