Ami a szívemen…
A nevem Lili, és van egy tesóm. Mindig bajom volt vele,
mert elvette a legjobb barátomat. Mindig, mikor megyünk a suliba, a volt
barátommal, a tesóm barátjával és a tesómmal megyek. A volt barátom mindig vett
valamit, és velem nem is foglalkozott, meg se kínált, és sose tartott be
semmit. Ők együtt mind piszkálnak, hogy milyen ducdagi vagyok. Meg hogy olyan
kolond vagyok. Az is fáj nekik, ha megkérdezem, hogy hánykor megyünk haza, és
elkezdenek nyavalyogni, hogy úr isten, ott mondták el előtted, te annyira fúúú…
mindegy. És ha ő csinál valamit, vagy kap, akkor azt mondja, „így jártál”, ami
úgy felidegesít, és sose mondja azt, hogy légy szíves. A barátaimat is bántja
az egész banda. Ha én csinálok kakaót, akkor mindig valami baja van vele, de
bezzeg én 5 másodperc alatt (de tényleg, komolyan) felszippantom. És mindenre
azt mondja, úr isten! És mindig kér tőlem valamit, mert emeletes ágyunk van, és
én vagyok lent.
Lili
![]() |
| Fodor Zita (5.b) illusztrációja |
![]() |
| Fodor Lili (5.b) illusztrációja |
Ami a szívemen…
Miért
kell állandóan mindent megosztanom a testvéremmel? Mindig jön utánam, soha nem
hagy békén, aztán órán meg csak csodálkozik, ha nem tud valamit, és azt mondja,
hogy ez is az én hibám. Ha megyek a barátnőmhöz, ő is jön utánam, mindig csak
követ, mert alig vannak barátai. Már unom az egészet. Aztán még neki áll
feljebb, hogy bántom, vagy ha csúnyát mondok rá. Vagy ha bosszant.
Zita
![]() |
| Csenki Ágnes (8.a) illusztrációja |
Széchey
Rita
Muffin és Senorita
– Prrrrrrrrr!!! – prüszkölt Senorita, a gyönyörű
lipicai kanca, és nagyokat kapált a patájával a porban.
– Hrrrrrrr!!!! – tette hozzá, és dühösen nézett
oldalra, a nagy szemekkel bámészkodó gyerekek mellett unottan beszélgető
felnőttekre.
– Hű, de mérges egy jószág – mondta egy
sétapálcára támaszkodó bajszos úr.
– Pedig milyen szép sörénye van – tette hozzá
egy megennivaló virágokkal díszített kalapot viselő hölgy.
– Prrr – válaszolt halkan Senorita, és megvetően
elfordult tőlük. A szőke, csillogó szemű kisfiú miatt sajnálta ugyan, hogy
odébb kell mennie, de úgy érezte, nem képes tovább hallgatni ezeket a
butaságokat.


