A kukákat valaki felborogatta az
éjjel, ami bennük volt szétszórva hevert a hajnali kikötő halszagú sikátorában.
A vörös macska puha léptekkel kerülgette a koszlott ruhákat, büdös
ételmaradékokat és megsárgult, koszos papírdarabokat. Az egyik zsírfoltos,
felpöndörödött sarkú papír felkeltette a figyelmét és leült mellé. Mancsával
óvatosan kisimogatta a papírdarabot, így már jól látszott, hogy a Kikötői
Hírharang egy régi számának vezércikkébe akadt. Tulajdonképpen a fényképre lett
figyelmes: egy jól ismert kisfiús mosoly szelídítette borostás arc, félszemén
fekete bársonykötés, vörös bársonyzubbonyán fénylő aranygombok…Don Martalóc! –
dobbant nagyot a vörös macska szíve.
A cikk itt-ott hiányos volt, de
azért jól lehetett olvasni. A híres, hírhedt kalóz zsenge koráról szólt és azt
feszegette, hogy vajon mi késztette ezt az egyszervolt helyes kisfiút arra,
hogy marcona kalózzá váljon.