Amióta Kitkat a
Dimenziógyárban dolgozott, kétségtelen, hogy megváltozott a világhoz való
hozzáállása. Ő maga hirdette, akár egy nagy gondolkodó, hogy minden másképp van:
például ha a szomszédos üres telek sarkában lévő gödörből nézünk körül, az
egészen más, mint ha az iskolaablakon tekintgetünk ki. Az élet bonyolultságát
pedig elképesztően szövevényes labirintusrendszerrel ábrázolta.
Ez a változás
érvényessé vált a mesékre is. Kitkat kijelentette, ha egyszer egy mesében bármi
avagy minden megtörténhet, hát rajta, történjék.
– Olyan mesét
gyártsunk – rendelkezett egy nap –, amiben szerepel az
Elvarázsolt Béka
meg…
Itt gondolkozóba
esett, elvégre valamit valamivel megfelelő módon összepárosítani, nos, tán a
legnehezebb tudomány a világon.
– Piroska? –
tettem fel a kérdést.
De csak a fejét
rázta.
– Micimackó?
Most már
összevont szemöldökkel nézett rám, ujját a szája elé tette.
– Pszt!
Hát vártam.
Aztán kibökte.
– A
Madárijesztő.
 |
| Benny Jackson, perui művész illusztrációja |
– Óóó! –
kiáltottam fel meglepetten.
– Most mit ózol?
Nem jó?
– De, de,
pompás!
– Szóval –
jelentette ki – ők találkoznak és csinálnak valamit.
Megértettem,
hogy a feladat, mindez miként essen meg, rám hárul. De ha mese,
akkor nincs
mese, cselekedni kell, azaz mesélni.