 |
| (c) Balog Olívia Száva |
Tizenhatszor fordult az nyár őszbe, amióta a kis Szaffi megszületett. Bánát dús vidékén,
a magyar Kánaánban nevelkedett atyjával, Botsinkay Jónással, és édesanyjával, Szaffival. Időközben gyönyörű fiatal leánnyá cseperedett: külsőre teljesen úgy festett, mint anyja, nem hiába viselte a nevét. Természete viszont sokkal jobban hasonlított szülőapja vad, szertelen mivoltához.
– Szaffi, gyere le az ablakpárkányról! – kiabálta neki az édesanyja, amikor a kislány ötévesen a kastély ablakain keresztül érkezett és távozott a zöldellő kertbe.
– Szaffi, ne egyél úgy, mint egy macska! – feddte meg apja, amikor Szaffi tízévesen kézzel-lábbal majszolta a frissen sült oldalast.
– Szaffi, szó sem lehet róla, hogy egyedül kószálj a nagyvilágban! – kapták fel a fejüket
a szülei, amikor a lány tizenhat évesen eléjük állt a legújabb tervével.