Tasnádi Emese: Oravecz Márk 5 napja

Roald Dhal

Tasnádi Emese

Oravecz Márk nem volt jó fiú. De igazából rossz sem. Minden este lefürdött és rendesen vacsorázott, és még a fogát is megmosta. Minden este bepakolta a táskáját, és nem hagyta se többször, se kevesebbszer otthon az iskolai felszerelését, mint más. 

Oravecz Márk nem volt jó tanuló. De igazából rossz sem. Minden délután megcsinálta a házi feladatát. Vagy nem. És csak ritkán csinálta meg a szorgalmi feladatokat, mint bárki más. Oravecz Márk szerette is a testvéreit, meg nem is. Ha a bátya focizott vele, akkor szerette, ha elvette az utolsó szendvicset a tálról és még hozzá kis pisisnek is nevezte, akkor nem szerette. Ha az öccse szerzett neki focis kártyákat az oviból, akkor szerette, ha elárulta a barátainak, hogy focis kártyákat gyűjt, akkor utálta. Oravecz Márk szülei nem váltak el, és munkájuk is volt. Szépen nevelték a gyerekeiket, de nem mentek el minden hétvégén kirándulni, vagy múzeumba, esetleg színházba. (Tulajdonképpen az évi egy hetes balatoni nyaraláson kívül, meg a nagymamán kívül sehova se mentek.) Oravecz Márk anyukája minden este megpuszilta és betakarta őt, de nem mesélt neki esti mesét. Az apukája megnézte vele a bajnoki meccset a tv-ben, de nem focizott vele a parkban. (És nemcsak azért, mert nem volt a közelükben park, hanem mert nem szokott focizni.) Oravecz Márk egészséges volt (szerencsére), leszámítva az évi egy influenzát, beteg se nagyon szokott lenni.  Nem akart űrhajós lenni, sem híres tudós, de még csak híres és gazdag focista sem. Villanyszerelő akart lenni. Oravecz Márk soha nem találkozott tündérekkel, manókkal, és nem beszélt az állatok nyelvén. De még a plüssállatokén sem. December 6-n a Mikulást várta, 24-n a Jézuskát. De pontosan tudta, hogy januárban nem esznek húst, csak krumplis tésztát. Oravecz Márk teljesen átlagos, hétköznapi kisfiú volt, aki egy teljesen átlagos város, átlagos panelházának 4. emeletén, egy átlagos lakásban lakott egy szobában a testvéreivel.

Így volt ez egészen addig, amíg Oravecz Márk élete 5 nap alatt meg nem változott.

Első nap: Hétfő reggel Márk nem akart felkelni és nem akart iskolába menni. Ki akarna fizika TZ napján suliba menni?! Anyukája azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta az ágyból, mint rendesen, és azt mondta: Mindenkinek vannak kötelességei, neked is! Az apukája mielőtt elindult volna dolgozni csak annyit mondott: Ma nekem, kisfiam, holnap neked! (Ezt nemcsak Márk, de más sem értette a családban. Mivel azonban hétfő reggel volt, senkinek sem akarózott további kérdéseket feltenni, hogy azokra – jó eséllyel – homályos válaszokat kapjon.) Márk tehát iskolába ment, megírta a fizika TZ-t (az eredmény felől nem voltak kétségei), nem ette meg a menzán a kaját és összeverekedett a Hajas Báróval az 6. b-ből.

Második nap: Kedd reggel Márk nem akart felkelni és nem akart iskolába menni. Utálta a környezet órát, és Panni nénit, aki tanította. Anyukája azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta az ágyból, mint rendesen, és azt mondta: A jó eredményt nem adják ingyen! Az apukája mielőtt elindult volna dolgozni csak annyit mondott: Az élet nem habos torta! (Hanem franciakrémes! – válaszolta a bátyja, mire kapott egy nyaklevest visszakézből) Márk tehát iskolába ment, végig firkálta a környezet órát, és nem nézett Panni néni szemébe, a tesi öltözőben tornacipőcsatát vívott az 6.b-s fiúkkal (megverték őket, miután azok azt állították, hogy a csatát ők nyerték meg) és délután ellógta a külön fizikát.

Harmadik nap: Szerda reggel Márk nem akart felkelni és nem akart iskolába menni. Ki nem állhatta a Cooper futást, és különben is Izomgyuszinyuszi, a tesi tanár egy állat. Anyukája azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta az ágyból, mint rendesen, és azt mondta: Ne ítélj meg, hogy ne ítéltessél! Az apukája mielőtt elindult volna dolgozni csak annyit mondott: Ma fent, holnap lent! (Én is, én is akarok menni a hullámvasútra! – ugrándozott az öccse, de az anyja gyorsan visszaparancsolta a gabonapelyhes tálkája mellé.) Márk tehát iskolába ment, kiköpte a tüdejét a Cooper futás után, megette a menzát (milanói makaróni volt hús nélkül, de ennyi futás után kit érdekelt!), és ebéd után az anyukája az iskola előtt várta, hogy elkísérje a külön fizikára.

Negyedik nap: Csütörtök reggel Márk nem akart felkelni és nem akart iskolába menni. Rajz órán az előző órán elkezdett csendéletet kellett befejezni, de ő még el sem kezdte. Anyukája azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta az ágyból, mint rendesen, és azt mondta: Asztalos legényből is lett már festő! Az apukája mielőtt elindult volna dolgozni csak annyit mondott: Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk! (Négy pár döbbent tekintet kereszttüzében lépett utána ki az ajtón.) Márk tehát elment az iskolába, Kovács Julival egy tábla csokoládéért cserében megfesttette a csendéletet, és haza rugdosta a táskáját a fociedzés után.

Ötödik nap: Péntek reggel Márk nem akart felkelni és nem akart iskolába menni. Fizika óra volt a harmadik és ki fogják osztani a TZ-t. Anyukája azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta az ágyból, mint rendesen, és azt mondta: Minden katona a tarsolyában hordja a marsall botot! Az apukája mielőtt elindult volna dolgozni csak annyit mondott: Élj elrejtőzve! (Ezzel anyukája nem értett egyet és heves vitatkozásba kezdtek, mire apukája elkésett a munkahelyéről, az anyukájának pedig migrainje lett.) Márk tehát elment az iskolába és a harmadik órán kikapta a fizika TZ-t. 98%-os lett.

Oravecz Márk 10 év múlva, 22 éves korában megkapta a fizikai Nobel-díjat. 3 évvel megelőzve ezzel a legfiatalabb fizika Nobel díjas Sir William Lawrence Braggot, aki 25 éves korában vehette át a díjat a Svéd Királyi Akadémiától.