Roald Dhal |
Tasnádi Emese |
Oravecz Márk
nem volt jó fiú. De igazából rossz sem. Minden este lefürdött és rendesen
vacsorázott, és még a fogát is megmosta. Minden este bepakolta a táskáját, és
nem hagyta se többször, se kevesebbszer otthon az iskolai felszerelését, mint
más.
Oravecz Márk nem volt jó tanuló. De igazából rossz sem. Minden délután
megcsinálta a házi feladatát. Vagy nem. És csak ritkán csinálta meg a szorgalmi
feladatokat, mint bárki más. Oravecz Márk szerette is a testvéreit, meg nem is.
Ha a bátya focizott vele, akkor szerette, ha elvette az utolsó szendvicset a
tálról és még hozzá kis pisisnek is nevezte, akkor nem szerette. Ha az öccse
szerzett neki focis kártyákat az oviból, akkor szerette, ha elárulta a
barátainak, hogy focis kártyákat gyűjt, akkor utálta. Oravecz Márk szülei nem váltak
el, és munkájuk is volt. Szépen nevelték a gyerekeiket, de nem mentek el minden
hétvégén kirándulni, vagy múzeumba, esetleg színházba. (Tulajdonképpen az évi
egy hetes balatoni nyaraláson kívül, meg a nagymamán kívül sehova se mentek.) Oravecz
Márk anyukája minden este megpuszilta és betakarta őt, de nem mesélt neki esti
mesét. Az apukája megnézte vele a bajnoki meccset a tv-ben, de nem focizott
vele a parkban. (És nemcsak azért, mert nem volt a közelükben park, hanem mert
nem szokott focizni.) Oravecz Márk egészséges volt (szerencsére), leszámítva az
évi egy influenzát, beteg se nagyon szokott lenni. Nem akart űrhajós lenni, sem híres tudós, de
még csak híres és gazdag focista sem. Villanyszerelő akart lenni. Oravecz Márk
soha nem találkozott tündérekkel, manókkal, és nem beszélt az állatok nyelvén.
De még a plüssállatokén sem. December 6-n a Mikulást várta, 24-n a Jézuskát. De
pontosan tudta, hogy januárban nem esznek húst, csak krumplis tésztát. Oravecz
Márk teljesen átlagos, hétköznapi kisfiú volt, aki egy teljesen átlagos város,
átlagos panelházának 4. emeletén, egy átlagos lakásban lakott egy szobában a
testvéreivel.
Így volt ez egészen addig, amíg
Oravecz Márk élete 5 nap alatt meg nem változott.
Első nap: Hétfő reggel Márk nem
akart felkelni és nem akart iskolába menni. Ki akarna fizika TZ napján suliba
menni?! Anyukája azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta az ágyból,
mint rendesen, és azt mondta: Mindenkinek vannak kötelességei, neked is! Az
apukája mielőtt elindult volna dolgozni csak annyit mondott: Ma nekem, kisfiam,
holnap neked! (Ezt nemcsak Márk, de más sem értette a családban. Mivel azonban
hétfő reggel volt, senkinek sem akarózott további kérdéseket feltenni, hogy
azokra – jó eséllyel – homályos válaszokat kapjon.) Márk tehát iskolába ment,
megírta a fizika TZ-t (az eredmény felől nem voltak kétségei), nem ette meg a
menzán a kaját és összeverekedett a Hajas Báróval az 6. b-ből.
Második nap: Kedd reggel Márk nem
akart felkelni és nem akart iskolába menni. Utálta a környezet órát, és Panni
nénit, aki tanította. Anyukája azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta
az ágyból, mint rendesen, és azt mondta: A jó eredményt nem adják ingyen! Az
apukája mielőtt elindult volna dolgozni csak annyit mondott: Az élet nem habos
torta! (Hanem franciakrémes! – válaszolta a bátyja, mire kapott egy nyaklevest
visszakézből) Márk tehát iskolába ment, végig firkálta a környezet órát, és nem
nézett Panni néni szemébe, a tesi öltözőben tornacipőcsatát vívott az 6.b-s
fiúkkal (megverték őket, miután azok azt állították, hogy a csatát ők nyerték
meg) és délután ellógta a külön fizikát.
Harmadik nap: Szerda reggel Márk
nem akart felkelni és nem akart iskolába menni. Ki nem állhatta a Cooper
futást, és különben is Izomgyuszinyuszi, a tesi tanár egy állat. Anyukája
azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta az ágyból, mint rendesen, és
azt mondta: Ne ítélj meg, hogy ne ítéltessél! Az apukája mielőtt elindult volna
dolgozni csak annyit mondott: Ma fent, holnap lent! (Én is, én is akarok menni
a hullámvasútra! – ugrándozott az öccse, de az anyja gyorsan visszaparancsolta
a gabonapelyhes tálkája mellé.) Márk tehát iskolába ment, kiköpte a tüdejét a
Cooper futás után, megette a menzát (milanói makaróni volt hús nélkül, de ennyi
futás után kit érdekelt!), és ebéd után az anyukája az iskola előtt várta, hogy
elkísérje a külön fizikára.
Negyedik nap: Csütörtök reggel
Márk nem akart felkelni és nem akart iskolába menni. Rajz órán az előző órán
elkezdett csendéletet kellett befejezni, de ő még el sem kezdte. Anyukája
azonban szigorúan és könyörtelenül kiparancsolta az ágyból, mint rendesen, és
azt mondta: Asztalos legényből is lett már festő! Az apukája mielőtt elindult
volna dolgozni csak annyit mondott: Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni
akarjuk! (Négy pár döbbent tekintet kereszttüzében lépett utána ki az ajtón.)
Márk tehát elment az iskolába, Kovács Julival egy tábla csokoládéért cserében
megfesttette a csendéletet, és haza rugdosta a táskáját a fociedzés után.
Ötödik nap: Péntek reggel Márk
nem akart felkelni és nem akart iskolába menni. Fizika óra volt a harmadik és
ki fogják osztani a TZ-t. Anyukája azonban szigorúan és könyörtelenül
kiparancsolta az ágyból, mint rendesen, és azt mondta: Minden katona a
tarsolyában hordja a marsall botot! Az apukája mielőtt elindult volna dolgozni
csak annyit mondott: Élj elrejtőzve! (Ezzel anyukája nem értett egyet és heves
vitatkozásba kezdtek, mire apukája elkésett a munkahelyéről, az anyukájának
pedig migrainje lett.) Márk tehát elment az iskolába és a harmadik órán kikapta
a fizika TZ-t. 98%-os lett.
Oravecz Márk 10 év múlva, 22 éves
korában megkapta a fizikai Nobel-díjat. 3 évvel megelőzve ezzel a legfiatalabb
fizika Nobel díjas Sir William Lawrence Braggot, aki 25 éves korában vehette át
a díjat a Svéd Királyi Akadémiától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése