2023. január 29., vasárnap

Zsolt kedvencei: Tenyérélen – Égen-földön

 

Simonyi Cecília illusztrációja

 

Szabó Imola Julianna: Tenyérélen

 

Bevackolok a láthatatlanba. A kékbe, ami úgy illan el a város felett, akár a füst. Háztetőt formálok a fényből, tenyérélre hajtom a fejem. Éjjel hűvösebbek a hangok, szinte kongatnak a tálak hasán. Kocognak a megfakult árnyak, hátamra terítem őket. Fekete is lehetnék, ha nem lenne most minden fehér. Havas. Üres. Tiszta. Anya szerint az éhség vak madár, oda száll, ahol éppen nem tépik a szárnyát. Nem tehetek róla. Magokat és morzsákat kaparok a zsebrésemből. Olyan apró, mint az ágyamon a párna. Tollak repülnek, akár a könyvlapok. Miféle tinta a könny, ha láthatatlan? Éjjel hidegebbek a hangok. Szelídítem őket, mint langyos radiátor a lila ujjakat. Anya szerint madarak leszünk, átvágjuk a távolság kötelét, és újra visszajöhetünk a földre. Fa leszek ebben a parkban. Kő leszek a Holdban. Vas, a szilánk élén. Fény, a kiégett résben. Tó leszek, vagy egy gally. Csak ember. Csak ember ne legyek újra.


Kovács Janka-Bernadett (5 és fél éves): Mi lenne, ha madár lennék?


Miklya Zsolt: Égen-földön

 

Égen cinke lennék,

földön kócsag, árva.

Égre dalom vinne,

aranycinke szárnya.

Vízparton maradnék

víztükörbe zárva.

 

Égen csillag lennék,

földön porszem, apró.

Csillagfény fonálból

szőtt pléd alatt alvó.

Learatna a Nap,

nappali fénysarló.

 

Otthon hárman lennék,

három madárgyermek.

Akik csak röpködnek,

s közben énekelnek.

Anyának, apának,

madárnak, Istennek.

 

 

Eredeti megjelenés: TenyérélenÉgen-földön

 

2023. január 28., szombat

Amelyik szabálytalan – villáminterjú Miklya Zsolttal

 

Fotó: Bogdán Krisztina

 

Hogyan lettél Cimbora?

Dávid Ádámtól kaptam egy levelet, amiben meghívott minket Mónival az Író Cimborák közé, hogy vegyünk részt egy olyan blog munkájában, mint az Illusztrátor Pajtásoké. Rögtön feladattal is kezdte: Ismerkedjünk az Illusztrátor Pajtások alkotásaival, és írjunk szöveget egy-egy kiválasztott képre. Erre én belelendültem, és három hónap alatt több mint húsz illusztrációra írtam verseket, első versközléseim a blogon ezek közül kerültek ki. Nyolc vers pedig bekerült közülük a Végtelen sál című gyerekvers-kötetembe.

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod: „Író Cimborák”?

cim-cim-cimbora, gyerek, játék, Bóbita, diófa, Szádeli, Anna-hal, Arany Laci, VAKÁCIÓ

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

Az inspirációáramlás, ami átlép a tér-időkorlátokon.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

A tér-időkorlátok. De mindig is kerítéseken átmászva-ugorva kerestem új játékteret magamnak, gyerekkorom óta.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Nem tudom, kik olvassák rajtunk kívül. Nincsenek statisztikáink, bizonyára ismerősök, barátok és nyelvbarátok, akik felfedezik a rejtett kincseit.

2023. január 26., csütörtök

Takács Viktória: Zöld szárnyú lovacska

 

Takács Viktória illusztrációja


Klárát egy reggelen
meglepetés várta:
kapott egy lovacskát
születésnapjára.

Mi legyen a neve? –
kérdezte az apja.
Ugyan mi lenne más:
Zöld Szárnyú Lovacska.

Zöld Szárnyú Lovacska?
Hiszen nincs is szárnya!
Te vagy a világ leg-
viccesebb kislánya.

Apu, ott a szárnya!
Anyu, ugye látod!
De ilyen csodát még
Felnőttszem nem látott.

Zöld Szárnyú Lovacska
vigasztalta Klárát.
Mi azért utazunk. –
S kínálta a hátát.

Csillagos ég alatt
halkan repül Klára,
alatta a világ
legszebb paripája.

 

Szerkesztette: Miklya Zsolt