Németh Eszter: Az Üveghegybe zárt fiú

Grafika: Szabó Imola Julianna

Egyszer, amikor még csak a Kásahegy és a Vashegy létezett, a kurta farkú kismalacnak pedig se híre, se hamva nem volt, egyszóval a mesék kezdetén, az emberek még azt sem tudták, mi az üveg. Véletlenül fedezték fel, miféle csodákat és egyéb praktikus dolgokat lehet készíteni a homokból.

Az egyik első, tengerparti üvegkészítő mesternek volt egy fia, az üveg ugyanis a homok hevítésével készül. Különös fiú volt, mindenki azt várta, a szülei nyomdokába lép, és üvegművész lesz ő is.

Kalapos Éva Veronika: Szörnyetegek

Illusztráció: Garaczi Glória

Épp ott tartott a novellában, hogy „A kis Emma lógott. Eleinte hadonászott a kezeivel, és vékony kis fehér harisnyás lábaival nagyokat rúgott.”, amikor a szeme sarkából észrevette, hogy Szűcs az első padban mélyebbre hajtja a fejét.

A kislány egyébként is lehajtott fejjel ült, lehajtott fejjel csinált mindent már majdnem két hete. 

Böszörményi Gyula: A hergeberge hercegecske

Grafika: Vajda Melinda

Élt egyszer, mert született, a nagyvárosban egy hercegecske. Ám be kell vallani, hogy ő bizony csak olyan nyifi-nyaflancs, hergeberge, bócabice hercegecske volt, aki épp ezért sajna nyúlszőrpihényit sem lehetett a hercegkisasszonyok álma. Bánkódott is emiatt a királyfi királyi papája, aki – polgári foglalkozását tekintve – kifligörbítőként dolgozott, és búslakodott királyi mamája is, aki pedig liftszereléssel töltötte az időt.

Simon Réka Zsuzsanna: Amikor

Grafika: Kalas Zsuzsa

Felhúzott térdekkel kuporgott a konyhapulton,

és várta a pillanatot, 

amikor csitul,

és nem feszít,

amikor könnyebb,

és nem szédít,

amikor halkul,

és nem sebez,

amikor múlik,

és nem felez,

amikor nem szorít, 

és nem nyom,

amikor old

és enged

a fájdalom.