Kalapos Éva Veronika: Szörnyetegek

Illusztráció: Garaczi Glória

Épp ott tartott a novellában, hogy „A kis Emma lógott. Eleinte hadonászott a kezeivel, és vékony kis fehér harisnyás lábaival nagyokat rúgott.”, amikor a szeme sarkából észrevette, hogy Szűcs az első padban mélyebbre hajtja a fejét.

A kislány egyébként is lehajtott fejjel ült, lehajtott fejjel csinált mindent már majdnem két hete. 

Copf

- Hát te? Állj meg, hallod? Hozzád beszélek. Hogy néz ki a hajad?

- Ne kiabálj már, nyugalom. Levágattam. Egy picit.

- De így nem tudsz majd copfot csinálni. Olyan szép hajad volt, ezt minek kellett… ?

- Jajj, ne kezd már! Szerintem nagyon menő. Miért? Nem tetszik? Amúgy is, mindenkinek ilyen van.

- Persze, mert ha ők a kútba ugranak, akkor te is! Most mit bámulsz?! Nem tetszik, nem fogom azt mondani, hogy igen, amikor nem. Egy lánynak legyen hosszú haja.

- Jajj, de most komolyan, kin látsz hosszú hajat? Mindenkinek rövid van. Különben is, szerintem egész jól néz ki.

- De miért csináltad? Nem hiszem el, hogy csak divatból. És miért nem szóltál? Elvittelek volna az én fodrászomhoz, az talán nem szúrja így el.