Szabó Imola Julianna: Az utolsó magyar

Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul

A tetőnek szárnya nő

Az ablakomban az ördög átka

S a martalék közt sok zagyva egybegyűlt

Ottkörül forog a nyelv hegyén

Álmatlan ágy, fülemile szó

Hosszú nappalok, sejtelmes éjszakák

Mind ismeretlen, mind fegyvert köt

Rejtett magányt mérlegel

Az eleven érzésben

Csak a szél nem jár felé

Áll a küszöbön

Mint anyám a háború csövében

lllusztráció: Varga Zsófi

Arany János: Családi kör – Bertóti Johanna: Esti hangulat

„Mint csillagok közé nyájas hold világa.”


          Bertóti Johanna dalfeldolgozása:
          Arany János: Családi kör (részlet)

Bertóti Johanna: Esti hangulat

Motorbiciklin alszik a tyúk,

álmosan ring a lomha sövény.

A harangoknak elállt szavuk,

libbenve ásít egy piros kötény.

Az árnyak szénként feketéllnek,
hófehér macskánk estére mosdik.
Nekivág az álom az éjnek,
szusszan az ólban kétszer két orrlik.

Szépül az estben minden, mi rút,
csak a holdvilág sápadt, csenevész.
Az álom elől nincsen kiút.
Az éj mélyébe a kút belevész.

Illusztráció: Endrődi Kata

Nagy Izabella tájversei

suhanás

illan a nyár

                bálák kuncognak a réten

vibrál a meleg

                s gurulva henyélnek

birkanyáj hűsöl

                pulijával a juhász

csak mi rohanunk

                s a négy fal hazavár

 

keveredések

egy gólya keveredett a gulya közé

barna barmok közt a piros és hófehér

békák szunnyadnak a sásban a tó mögött

elveszik zöldjük a szitakötők között

leánytalpak toccsannak a tó kék szinén

legénymosolyok fröccsennek vissza üdén

nyárba vegyült némi lehulló falevél

nézünk a tóból a világra te meg én

alföldtelen

nekem a dombok a zöld erdők az alföld

amikor hazatérve köszönnek messziről

a zalai dimbek-dombok nagy rögei

szarvasnyom és rókaluk a sárga agyagfal tövén

zsurlók és tátikák ringva integetnek

minden illat íz hazavár

csak hajlékom nincsen

csak egy puha ágy

de a szedres rám várakozik a kert végén

sültgesztenyét melenget kezem a dűlő alatt

álmodom édesmamáról ahogy megfeji a kecskét

ahogy a Bundás nevetve elém szalad

nekem a dombok a zöld erdők az alföld

ízes szavak s rossz bor köszönnek messziről

Illusztráció: Schmal Róza

Csík Mónika: Tündérnóta

Zoknim csíkos, kockás, pöttyös,

térdig ér a szára,

égbe nyúló gólyalábon

de pompásan állna.

Tarka kalap a fejemre,

szalmából van fonva,

lehetne bár pipacsokból

egybekötve-bontva.

Szoknyám csupa rózsaszínből,

csordogáló málna,

megnyalja a száját mind, ki

megfordul utána.

Kipp-kopp, kipp-kopp, páros meggyszem,

tünemény-topánka,

talpa alatt minden fűszál

hajladozva állna.

Hajam mézszín, napfénykéve,

benne tenger-kékség,

álomhajón ringna rajta

pillangó-legénység.

Hangom kristály, hegyi csermely,

illanékony sóhaj,

ébreszt, ringat, körbeölel

cirógató szóval.

Ágyam puha paplanfelhő,

áttetsző a fényben,

ha így nézem: vattacukor,

ha úgy: füst a szélben.

Göndörödök, bodorodok,

virágszárnyon szállok,

csilingelve röpnek velem

pöttöm tündérlányok.

Illusztráció: Móricz Ildikó