Csak ülök és nézek - Turbuly Lilla

Faggató: Mit olvasol? Mit hallgatsz? Mit nézel mostanában?

Aki válaszol: Turbuly Lilla

Fotó: Kopecskó János

De jó neked! Az a munkád, ami másnak szórakozás – hallom újra és újra, ha megkérdezik,  mit csinálok, amikor nem írok. És általában tényleg jó nekem, szeretek színházba járni, még akkor is, ha néha nem. Színházi újságíróként, kritikusként évente 120-150 estét töltök ott. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi előadásról írok is, de ahhoz, hogy „képben legyek” és ahhoz, hogy a Színházi Kritikusok Céhének tagjaként szavazhassak a kritikusdíjra, kell ez a mennyiség.

Kanapésarokba kuckózva – Mészöly Ágnes

Faggató: Mit olvasol? Mit hallgatsz? Mit nézel mostanában?

Aki válaszol: Mészöly Ágnes

Csupamosoly, Csupaszív Ágnes

Mit olvasok? Kávé mellé, várakozás közben HVG-t, indexet… Aztán van egy hosszú-hosszú listám arról, mi mindent szeretnék olvasni, ráérősen, kanapésarokba kuckózva, vagy a teraszon egy pokrócba gubózva, míg az eső koporász a tetőn. De mikor végre odakeveredem, mostanában valahogy mindig ugyanaz a könyv kerül a kezembe: Terry Pratchett Érdekes idők című regénye. Remek olvasmány, és gyakorlatilag teljesen mindegy, hol nyitom ki, kívülről tudom az ötszázvalahány oldalt.

Zenét leginkább olyankor hallgatok, amikor figyelni tudok rá. Írás közben soha, a vezetés, a kertészkedés és a takarítás órái viszont ideálisak ilyen szempontból. Főleg, mióta felfedeztem, hogy a telefonomon található több száz számot-zeneművet szoros ábécérendben is lehet hallgatni! A mai hazaút például Kasabian-tól (Clouds) (akiktől egyébként ez a kedvenc számom…) a RHCP-n (C’me On Girl), a Guardians of the Galaxy Soundtrack-on keresztül (Come and Get Your Love) a Van-filmzene Csendbuborékáig tartott…

Felháborító, de képtelenség letölteni Tiszta szívvel című filmet… így azt nem nézem, pedig nagyon szeretném, nem csak azért, mert a Szabadlábon-könyvbemutatón Thuróczy Szabolcs a meghívott vendég. Így maradnak a jól bejáratott animék… A Noragami harmadik ova-ját például hetente megnézem, szerintem írással foglalkozó személyeknek kötelező. Ha pedig lesz egy szusszanásnyi időm, jöhet a Death Note második évadja!

Aki kortyonként teremti és fogyasztja a verset: Hétvári Andrea

Faggató: Mit olvasol? Mit hallgatsz? Mit nézel mostanában?

Aki válaszol: Hétvári Andrea

Zuhanás közben Andrea és a Nagyfiú

Mit olvasol?

Svédasztalos jelleggel mindent. Vagyis ebből is, abból is néhány falatot. Verskortyot, esszét, regényrészletet, kritikaféléket, mesét, jól megférnek egymás mellett a tányéron. A sokszínű betűsaláta javítja a közérzetet, színezi a hangulatot. Visszatérő kedvenc Mrozek Zuhanás közben c. írása és Hamvas Béla. Olbrin Joachim csodálatos utazását fogjuk most együtt elolvasni a 15 éves fiammal, mert a közös olvasmányélmény jó! Bekukkantunk a világ főkormányzójának palotájába és ellátogatunk János kertészhez is. Valódi rejtekhelyek vannak ezekben az írásokban, igazi kuckók, öt csillagos kilátás nyílik belőlük a világra.

Mi hallgatsz?

Leginkább madáréneket, méhzümmögést, lepkeszárnysuhogást.

Mit nézel?

A madárének, a méhzümmögés és a lepkeszárnysuhogás forrását. Ezeknél izgalmasabb megfigyelni való nincs. A negyedik évtizedet betöltve, egy szülő elvesztése után, és egy betegségláncolat kellős közepén rájöttem, hogy a napi hírek jóformán egyáltalán nem érdekelnek. Nem nézek tévét, filmet sem jórészt. (Titkon azért Bud Spencer és Terence Hill rajongója vagyok.) Fölösleges tevékenységnek érzem. Helyette viszont barátkozom a kertünkben a pókokkal, kerti rozsdafarkúakkal és minden olyan lénnyel, aki megfordul nálunk. Úgy érzem, rajtuk keresztül egy másik, igazibb világ sugárzik felénk.

Levélkönny

Hétvári Andrea

Kicsinnyé lesz

Szétosztja magát kőbe, virágokba,

mohák frottírján villan zöldje is,

csöndjeit nehéz gránitokba zárja,

titok nevében az, hogy berberis,

elbújik apró sóskaborbolyába,

madár csőrével továbbvándorol,

hogy féljünk tőle, azt ő nem szeretné,

szélzúgás mögött fázik valahol,

gyöngének mutatja hóvirágszirom,

fehérnek, zöldnek, és arca porcelán

emlékeit − ha vulkán kénje rázza −

elsírja fönn az ég domborzatán,

kimossa létünk földi szennyesét,

vasalja, hajtja, s szórja szerteszét.

/A vers A KERT retorikája c. szonettkötetben

jelent meg, Napkút Kiadó 2015/

Találkozás a félelmetes Faggatóval – Antal Judit

Antal Judit: A félelmetes Faggató

Mit eszel, mit iszol? Mit olvasol? Mit hallgatsz? Mit nézel? Mit játszol? Életet vagy halált?

A vasárnap az vasárnap, olyankor minden épeszű ember pihen, általában én is. De most olyan temérdek sok dolgom volt, hogy nem engedhettem meg magamnak a lazsálást, a láblógatást, a felhőszámlálgatást. Ebédet főzni végképp nem maradt időm, ezért egy „mindegy melyik, mindegy milyen” étterembe futottam be, „mindegy mit” enni.

Életerősnek éreztem magam, és jó kedvem volt, mert szeretem a pörgést, szeretek megoldani dolgokat, és „csakazértis” legyőzni a lehetetlen határidőket. Logikus döntésnek tűnt feladni a pihenő napot a sokkal fontosabb feladatok miatt.

Szép idő volt, gyümölcs illatú, simogató nyárutó… -„sétálni való” – suttogta egy hang a fejemben, de elhessentettem, mint egy zavaró legyet. – Ezen a vasárnapon nem sétálgathatok. Ezen sem – döngicsélt a fejemben valami gonosz kis hang.

A teraszon ültem, de nem jött a pincér, neki is fontos dolga volt. Böngészni kezdtem az étlapot, amikor újra megszólalt a hang, gúnyosan:

– Nincs az étlapon az a könnyen lecsúszó tabletta, ami a napi evést, ivást megspórolná neked.

Mellettem egy fiatal pár sétált el, összebújva, kacarásztak. Hirtelen elővettem a munkámhoz kapcsolódó szakirodalmat, és mohón olvasni kezdtem. Nem tudtam, hogy menekülök. A szerelmesek nevetése, az őszi lombok suhogása, a száraz levelek boldog kergetőzése azonban egyre közelebbről hallatszott. Ezért bedugtam a fülembe a kedvenc, inspiráló zenémet, és buzgón olvastam, jegyzeteltem, amikor hirtelen egy erős, fájdalmas dobbanást éreztem… belülről.