Magolcsay Nagy Gábor: HÓGULYA HANNA

 

Baracsi Gabi illusztrációja

Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.

Ma még a felhőn hófolt a pecsét.

Álom, hogy karkosárba gyűlik a rét,

hogy ébereg ez a fényszomjas vidék.

Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.

Hóbagoly iszik a nyomomból épp,

hógulya hömpölyög át a határon,

Hógulya Hanna az ott, ide látom.

Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért,

de Hanna unja a téli mesét:

leveti sálját és bundakabátját,

könnyü szalagra cseréli a pártát.

Talán még alszom, bár nem tudom miért

itt, a hógulya kihűlt helyén.

Ébred a kökény s a levetett kabát

- trapp ide tüstént, medve barát!

Nézd, nem is alszom, s már tudom is miért:

                               legénytől-lánytól nyüzsög a rét -

sorra rázzák a gyümölcsfákat,

Hanna hajában a barkavasárnap.

Lipovszky-Drescher Mária illusztrációja

Mészöly Ágnes: ESŐ

Simonyi Cecília illusztrációja

Eső kopog a párás ablakon

Néhány fázós szó az utcán kinnrekedt

Félálom-szürke, hűvös pocsolyákba

Háborút képzel egy álmos kisgyerek

Buborék huszárok pukkannak halottá

Égből csapódnak a gránát-esőcseppek

Újak bukkannak fel sáros tócsa-mélyből

Aztán visszatűnnek oda, honnan lettek

Síkos, csúszós, latyak, nehéz sár bokáig

Beleálmodhat végtelen meséket

Most azt gondolja, csak egy délután ez

Pedig erre rímel, erre cseng az élet

Várfalvy Emőke: ÁLOMBUBORÉK

Forgács Szimóna illusztrációja

Öreg, szürke kabát úgy borul a tájra,

Tél puha, de hideg hófelhő gúnyája.

Lógnak rajta foszlott, sűrű, fehér ködök,

elszakadt, a meleg belőle kiszökött.

Tavasz mélyen alszik, színek még a földben,

nem virít a mező harsogó, friss zöldben,

pihennek a magok, Tavasz szenderegve,

tervezi, milyen lesz az év virágtrendje.

Szőrös szerzet sereg, gyomra igen sóvár,

ha felkelnek, vajon rájuk csupa jó vár?

Napsugárujj csikiz: hé, álomszuszékok!

Meleggel illannak álombuborékok.

Szabó Imola Julianna: ÁLMODNI MÉG

 

Illusztráció: Fricska Dorka

Milyen szép kék lett a szürke kabátom. Zsebembe bújtatom a tegnapot, hátha holnap már nem keresi senki sem. Elhagyni a szagokat. Házak tompa árnyékát, hegyek távoli ívét a városi zizegésben. Madaraknak fészkelek apró tojást, szivárványba kenek napsütést. Átvakít a házfalon a délelőtt. Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.

A rajzot Lilus készítette :-)