2016. február 28., vasárnap

HATTYÚDAL

Kedves és kedvetlen olvasók, 

A január-februári egyszemélyes szerkesztőbizottság egy dalt küld búcsúzóképpen... Ahogy mondani szokták: mindazoknak, akik (a klasszikust, a kortársat, a közlezőt, az ajánlottat) szeretik:

https://www.youtube.com/watch?v=Q08fAGkqWeU

2016. február 26., péntek

SZABÓ T. ANNA: ANGYALOK, azaz GOMBOS PÉTER: PAPLANOK


PAPLANOK (FÁZÓSAN AGYALOK)

Puha cuccba
burkolózva
mint egy fázó
nagy halom
nézlek –
titkon vacogsz egyet –
reszkető kis
angyalom.
Fűthetetlen,
élhetetlen
házunkat nem
lakhatod –
vajha lenne
tollpihéből
– vagy szivacsból–

paplanod.

ANGYALOK
Puha ködbe
burkolózva
mint a téli
csillagok
néznek –
titkon sejted őket –
gyermekarcú
angyalok.
Érthetetlen,
hallhatatlan,
csöndbe mártott
dallamok –
fellegekből
leskelődő
láthatatlan
angyalok.

2016. február 23., kedd

PETŐFI: SZEPTEMBER.... azaz A GALAXIS VÉGÉN, MIKLYA ZSOLT

Yoda mester búcsúja

az ifjú Skywalkertől


Még nyílnak az űrben az égi világok,
még hű vuki áll őrt géped előtt,
de látod a műszerfalban az álmot?
Vak szív feketíti a régi erőt.
Ifjú jedikézben a fénysugarú kard
még apritaná a gaz Sitheket,
ám ördögi szívük lángba borul, s jaj,
vödrébe facsarja a gyászos eget.

Elhull az erő, elgalaxik az élet...
Jöjj, jó padawan, jöjj a lápomba ide!
Ki most lábadat hajlékomba tevéd be,
holnap nem kerülsz-e erőm fölibe?
Vagy majd elerőtlenedőben a Vader
lángolva szorul a vak űrbe bele,
s cirkálhat az asztroidákkal a stréber,
hogy még sötétebbé nőjön neve?

Ha kézbe veszed, el nem hagy a fénykard,
most rád hagyom ezt a haláltelepet,
eggyé leszek én az Erővel, ölén majd
zöldjébe merítem idős fejemet.  
Tedd hű jediként, amivé türelemmel,
csak várva a jót, teheted magad is,
diktátorokon leszel úr az igennel
s nemmel, ha a gondolatod se hamis.

Nézd, vén szemeimben a tér hazakészül,
s én vissza se nézve lakom peremén,
minket nem azért vet az űr ki csalétkül,
hogy úrrá váljon rajta az Én.
Mert jó az erő, ám jobb az alázat,
s még jobb, ha a Jóban lelsz vezetőt,
nem fog ki a fényen az éji varázslat,
létünk eredője, a Van lesz erőd.