JUHÁSZ GYULA: ANNA ÖRÖK, azaz MOLNÁR KRISZTINA RITA: VÁLASZ A KÖLTŐNEK

Nézze, kedves Gyula, maga költő,

lelkek ismerője, miért hull térdre

ismét? Egy nő mit kívánhat öntől?

Ha esküvőt és nászutat ígérne

nyárra, akkor talán, de köszöntő

verseit úgy unom, kiújult sérve

megriaszt és barna nyakkendője

félrecsúszott megint. Nincs jövője.

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

ARANY JÁNOS: ZÁCH KLÁRA azaz NÉMETH ESZTER: KISS KATA

Énekli egy bárénekes a XXI.-ik században

Budapest utcája
kivirult estére,
miniszoknya, forrónadrág
szőke leány, festett.

Jó haverom, pultos,
adj még csak egy snapszot.
Azt a minit, a kis szoknyást
felvinném magamhoz!

Belebetegedtem,
szívdobogást érzek,
csak egy snapszot, egy pálinkát
leszólítni félek!

Jaj, haver, majd reggel,
nem adok több snapszot,
húzz a francba, igyál máshol,
tartsd csak meg a jattot!

Sietős a dolgom,
sok ma itt a vendég,
az a minis, különben is,
az apja egy ügyvéd.

Odébb lép a pultos,
jön a lány rendelni,
kicsi gina, nem oly húzós
könnyű beletenni.

Nézd a srác, Katka,
csorgatja a nyálát,
egyre vedel, csak egy szócska,
könnyű leszerelni.
 

Odanéz a Kata,
odanéz még egyszer,
rámosolyog, kicsit csacsog
el is jön a reggel.

Keresi az ügyvéd,
a lányát csak várja:
Nem jellemző, hogy lehet ez,
ugyan nem szokása!

Nehezen ébred fel,
zúg a feje másnap:
Hol is van most, miért véres
combja, lábaszára?

Körül se néz, úgy megy,
villamosra szállna,
feje zúg még, ködös a kép
az apja csak várja.

Hej, lányom, lányom,
csakhogy hazajöttél,
mondd mi a baj, miért hallgatsz,
felelj édes lányom!

Ugyan, apu, hagyjál,
nem a te dolgod már,
jó buli volt, soká tartott,
aludni mennék hát.

Mondd meg előbb, lányom,
mitől vagy te véres,
ki vette el, hol hagytad el
fájó szüzességed?

Nem is emlékszem rá,
volt ott egy helyes srác,
ittunk egyet, meghívott rá,
nem emlékszem aztán.

Harangoznak délre,
de nem az ebédre,
Kata jön ki, arca sápadt:
Doktor bácsi, kérem!

Vérvétel és tesztek,
feljelentést tettek,
az ügyvéd úr bíróhoz megy,
perre lépni nem rest.

Gyermekemért bosszút,
börtönben rohadj meg,
nincs kegyelem és bocsánat,
a pultos is menjen.

Bosszút állt az ügyvéd,
vége van a pernek,
de a Kata egyre sorvad,
rá ügyet se vetnek.

Néhány éve volt ez,
börtönből kijöttek,
okosabbak, ravaszabbak
nagyban megy az üzlet.

Budapest utcája,
tele lett estére,
miniszoknya, forrónadrág,
barna leány, festett.

VEGYES VÁGOTT azaz HÉTVÁRI ANDREA: VERSCSALAMÁDÉ

(Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor és Weöres Sándor

versfoszlányai reszelve, szeletelve és savanyítva, csalamádénak elkészítve)

Földiekkel játszó Égi tűnemény,

rágom ezt a diót, de igen kemény.

Mért nem vettem inkább vattacukrot én,

hogy vidámabb lehessen itt e költemény.

Bóbita, Bóbita táncol,

reggeli program a zumba,

kell neki friss csa-csa-csától

szalza, a dzsájv és a rumba.

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,

olcsó-e a naptej vagy felment az ára?

Kell a napszemüveg és a szalmakalap,

amíg csak az ember a fűbe nem harap.

Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon,

el is felejtettem, lángol a bográcsom,

lángol a bográcsom, mert alágyújtottam,

vizes vödröt időben melléje nem hoztam.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

még zöldell a trágya az ablak előtt,

de várhat-e mennyei illata rátok

a szép pipacsoknak még mielőtt...

Talpra magyar, hí a haza!

Pizzatésztát most vagy soha!

Spagetti vagy makaróni?

Csupa-csupa olasz holmi.

Talpra magyar, hí a haza!

Tornacipőt most vagy soha!

Csizmát húzva szaladjatok,

hadd lobogjon a hajatok!

PETŐFI SÁNDOR: ANYÁM TYÚKJA, azaz TÓTH ÁGNES: ANYÁM, A TYÚK!

Hé, mi a frász, tyúkanyám, kend

A szekrényben lakik itt bent?

Látom, jól érzi itt magát,

A vállfán ül, mint egy kabát.

Itt hintázik föl és alá,

Bebújik a gatyám alá.

S bár rikácsol, mint egy vércse,

Még sem rúgják jól fenékbe.

Nem tekerik ki a nyakát,

Pogácsával kínálgatják.

Úgy válogat a menükben,

Akár csak a tyúktetűkben.

No te tollas boa anyó,

Vállfán ülő szekrénylakó,

Iparkodjál, hájasodjál,

A mutternek sokat tojjál.

Torzsa ebem, ide figyelj

Szekrényembe be ne vizelj,

Kárálónkra rá ne másszál,

A tollára jól vigyázzál.

Szedj Xanaxot, legyél nyugodt

Ne izgasd fel a vén tyúkot.

Ne fend fogad tojására,

Kell anyámnak a sárgája,

Arcbőr ránctalanításra.