Dióévzáró

Bódi Kati képe

December 23-a van(/volt). A szokásos fel-alá. Harmadszor forralom fel a kávéhoz a vizet. 

Harmadszor gyújtok be a kályhába. Sokadszor zuttyanok le a laptop elé, hogy na, most végre válaszolok az időigényes levelekre.
Aztán persze zenekeresésen kapom magam, a levélből nem lesz semmi. Megint.

De a Dióhéj utolsó bejegyzései is előkészítve várnak a blogon. Nagyot kortyolok a kávéból, hátradőlök.

Esküszöm, még a lángnyelvek is a zongorafutam ütemére lobognak!

Sokadszor gondolok arra, a laptop helyett jó lenne Csík Móni mosolygós arcára nézni.
(Sóhaj: Így szeretnék mindig dolgozni, békességben, bizalomban.

Ha sétálni mennék, egyszerre lépnénk, odafigyelés nélkül.)

Ez a hónap a megismerésről, az egymásra figyelésről szólt. Különleges élmény volt látni, hogy az egymásnak ismeretlen vagy csak alig ismert ismerősök mennyi közös vonásra leltek.

Ha tehetném, csomótündér lennék egész évben. Összebogoznám az embereket. Még jobban, mint egyébként. (E.)

December lévén, az elcsendesedés, az önmagunkba nézés, az egymás felé nyitás időszakában szerkesztőknek, kérdezőknek, válaszolóknak, s reméljük: az olvasóknak is kölönleges ajándékok a felszínre került aprócska vallomások, melyeknek köszönhetően (akár a dióhéj biztonságából a dióbél) egy-egy lélek is kikukkantott rejtekéből, s láttatni engedte magát. Ünneptáji varázslat mindez. Diócsoda.

Diónyitogató témánknak azonban ezzel végére értünk, az óévvel együtt így mi is búcsúzunk.(M.)

Reméljük, a diók, amikbe bekopogtunk, mostantól számotokra is ismerős ismerősök, és 2016-ban is örömmel olvassátok őket a többi cimborával együtt!

Boldog új évet kíván a két szerkesztő:

Csík Mónika és Németh Eszter

Dióbók

KILENC MÉLY BÓK DIÓHÉJBAN

Mozdul, és a fény kikezdi újra.

Innen indul el. Lovag. Ki bátran int.

Kél az est. De véle kél az útra.

Lyukba Góliát elől se bújna. Mint…,

Azt hiszem, tudom, ki: Don Qui Dávid.

Zsebre vágja csipkeéles árnyait,

Olvas álmot, és a Holdra rányit.

Látod ott, az ég alatt? Sovány lován

Tiszta cél felé, ahogy parázslik?


DIÓ-INTERJÚ MIKLYA ZSOLTTAL

Ághegy vagy pléd a lombok árnyékában? 

Inkább ághegy, vagy még inkább bejárt ágközök.

Diószonáta – maestro Szibillnek

Molnár Krisztina Rita Maléna kertjére hangolva

I. Allegro

Diófa tetején kapaszkodom,
onnan minden fordítottan arányos,
városból falu lesz, faluból város,
emberből porszem, porszemből rokon,
a kimondhatóból kimondhatatlan,
az ordibálás is lecsendesül,
a levelek helyén varázslat ül,
nem maradsz örökké burok­magadban.
Levelek hangja tengermorajlás,
öreg hajós a hajló hintaágon,
hullámok kelnek és ébrednek, álom
hajtotta fregatt, sudárvitorlás.
Diófa tetején kapaszkodom,
emberből porszem, porszemből rokon.

Idegen diószomnia

Pap Kata és  Magolcsay Nagy Gábor korábban nem ismerték egymást, és egymás munkáit sem. E dióbontogató műhelymunkának köszönhetően sodródtak egy csoportba. Hogy milyen sikeres összepárosítás lett ez, mi sem bizonyítja jobban, mint kettejük ismerkedős, közös alkotásai. Gábor ötlete alapján ő társított egy zenei élményt az egyik Kata-képhez, Kata pedig Gábor egyik zenéje alapján készített egy illusztrációt.

 Magolcsay Nagy Gábor ekképp avat be bennünket a közös alkotás műhelytitkaiba: Katának már megvolt a Nem tudok elaludni cím, én ehhez komponáltam a Gummo rádióját. Ezután elküldtem neki én is az egyik korábban született zenémet Orphan Smile címmel, és Kata erre készített egy új animációt. Tehát a két projekthez elkészített új alkotás az Idegen táj animáció és a Gummo's radio (Insomnia) hangélmény.

Lássuk csak, képben és hangban miként áll össze e Magolcsay-Pap-diószomnia! :)

PART I.

Pap Kata: Idegen táj.
Zene: Magolcsay Nagy Gábor - Ashes of Cows - Orphan Smile  

 

PART II.