Kinek a bőrébe bújnál? - kurátori beszámoló

Hol volt, hol nem: két ifjú gyerekíró és Lackfi-tanítvány – Finy Petra és Dávid Ádám – kitalálta, hogy indítani kéne egy gyerekirodalmi blogot az Illusztrátor Pajtások blog mintájára, ami online és offline írói műhelyként is működhetne.

Az ötletet tett követte, és 2012 januárjában néhány bejegyzéssel útnak is indultak az Író Cimborák. A következő hónapokban mind többen és többen lettek, s mire a nyár eljött, több tucat verset és mesét hagytak már maguk mögött, s még előttük állt a nyár, ami kalandos közös mesélést kínált. Év végére a tucatnyi író és költő egy jó kötetnyi mesét és verset összeírt már, amihez az Illusztrátor Pajtások rajzoltak szebbnél szebbeket. Szóval, szépen alakult minden, de észrevették, hogy hiába vannak egyre többen, nincs köztük egy gyerek se.

Dabronaki Efraim (8 éves): Ötfejű sárkány

Kinek a bőre a Deák 17-ben

Az Író Cimborák és a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria összefogásával jöhetett létre a Kinek a bőre? című kiállítás. A gyerekrajz-pályázat során keletkezett közös művekből készült interaktív tárlat szervezője Kaposi Dorka. A képek mellett a hosszabb szövegek kis füzetekben olvashatók, és lehetőség van néhány mese meghallgatására is.

A kiállítás megnyitója 2015. május 15-én 17.00 órakor volt, ahol a pályázatról Miklya Zsolt kurátor beszélt, a kiállítást pedig Jeney Zoltán író, a HUBBY elnökhelyettese nyitotta meg.

A kiállítás megtekinthető június 22-ig. Helyszín: 1052 Budapest, Deák Ferenc utca 17, I. emelet

A kiállításmegnyitóról készült képeket meg lehet nézni itt: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1119765271383831.1073741854.964981400195553&type=1

A Kamasz TV műsora itt megnézhető:
https://www.youtube.com/watch?v=TTke-iYJu44&feature=youtu.be

Tanévzáró

Edina:

Véletlenül, egy Facebook-poszt alatti kommentelésből indult a dolog. Elkezdtünk beszélgetni.

Majd jött egy ötlet, hogy készíthetnénk gyerekeknek szókeresőt, és a szavakból, amit találnak, az Író Cimborák írhatnának mesét. Aztán, ahogy lenni szokott, ebből az aprócska ötletből nem sokkal ezután grandiózus terv kerekedett: legyen egy osztály, de ne kicsik, hanem nagyok, mégpedig Fűzfa Balázs tanár úr szombathelyi 11/C osztálya, és legyen kötetlen, élvezetes, játék.

Kicsit több mint két hónapig izzott ujjaink alatt a klaviatúra. Napfényes hétvégi délutánokon, egy budapesti játszótéren, egy esőáztatta padon valahol Ausztriában, wc-papír hazahurcolása közben és két sürgős e-mail között: valahogy így folyt a közös szerkesztői munka.

Szenvedélyből, lelkesen, ahogy minden résztvevő csinálta. Köszönjük, hogy a részesei lehettünk, és hogy megmutattátok magatokat ebben a tűzijáték-szikrás, csodás két és fél hónapban.

Eszter:

Lassan itt a tanév vége is. Amikor épp tanítottam, s remélem, hamarosan újra élhetem ezt, a tanév végén hihetetlen vizsgadrukk lett úrrá rajtam. Érettségiztetni, javítani, rettegni, szorongani. Megmérettünk, megmérettetünk.  

Soha nem találtattunk könnyűnek, de valahogy mindig búcsúzni kellett. Mégis.

Ez a projekt számomra a végleteké: egyszerre diák—tanár, szerző—szerkesztő, riporter—interjúalany.

Jönni, menni, kalapozni. Álmatlan, átlevelezett éjszakák, hajnalok. Komolyan venni, aztán nevetni: legfőképp saját magunkon.

Shakespeare és Ady. Tomi, aki tíz perc alatt dobott össze egy bekávészonettezett Adyt. Újabb tíz perc múlva nyomdakészre szerkesztve.

Lektorik, barátságok, alkotói világok, dedikált könyvek.

Mesterek és tanítványok.

A remény, hogy mindez megmarad.

És a néhány sor: „Hát igen, nagyon szeretem őket...

Az az igazság, hogy nagyon büszke vagyok rájuk. S mint elmondtam az interjúban is, ez a "külsős" projekt most visszaigazolja az eddigi munkát, hogy volt értelme ennek a fajta felfogásnak. Hogy 20 év múlva belássák, hogy igazam volt, enélkül lehet ugyan, csak nem érdemes élni.”

Irodalom nélkül lehet élni. Csak nem érdemes.

Az E-k.

(Németh Eszter és Kertész Edina)

Karbi vers

Szombathely közepén áll egy kóceráj,
Melyben egy tinilány veszettül ordibál.
Hisz herceg nincsen fehér lovon,
Csak a kis Peti sportmotoron.
Nem tudom mit jelent az, hogy "rekettyés".
Viszont a karburátor pont most ment szét.
S mivel gyors’ megszereltem, versemet befejeztem,
A világot megmentettem, a feladatot félretettem.








rajz: Szabó-Tasi Katalin, író, költő
szöveg: Mód Marcell, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C