2012. április 9., hétfő

Dávid Ádám: Locsoló limerick

Kezemben reszket egy kis kölni.
Tojásait éppen most költi
ki a húsvéti nyúl.
Míg be nem alkonyul,
szabad-e fejedre lötykölni?

Tasnádi Emese: A Felhő Tetején Láblógató Húsvéti Nyuszi

Tudtátok-e hogy egy mesét elkezdeni a legnehezebb? Mert kezdhetjük úgy, hogy „egyszer volt, hol nem volt”, meg amúgy is, hogy „az úgy volt”. Aztán itt vannak még a „valamikor régen”, meg a „nem is olyan régen” kezdetű mesék is. De, ezt mesét nem lehet így elkezdeni. Ugyanis ez a mese se nem egyszer volt, se nem régen volt, hol nem volt. Ez a mese van. Itt, ni, a kezemben. Igen kicsi mese, pont belefér. Most vettem elő a zsebemből. Az az igazság, hogy nem is a mesét kerestem, hanem egy zsebkendőt. De ahogy kotorásztam, keresgéltem, zsebem mélyére nyúlkáltam, valami az ujjamba kapaszkodott. Kihúztam hát és ő szépen elterült a tenyeremen.

2012. március 25., vasárnap

Miklya Luzsányi Mónika: Iringó és Imola (részlet)

Meleget hoztam

A hajnal hűvös harmattal ébresztette a tündérikreket.
– Ébredj, Iringó! Ébredj, Imola! Tavasz van végre!
Iringó egy ugrással kipattant az ágyból.
– Itt a tavasz! A kedvenc évszakom! Iriri-ururu! Gyere Imola, ébresszük fel a barátainkat!
De Imola álmosan dörzsölgette a szemét:
– Jaj, Iringó… Hagyjál… Hadd aludjak még egy kicsit.

2012. március 20., kedd

Mészöly Ágnes: Télbefőtt

Kánikulás a délelőtt,
de jó, hogy van még télbefőtt.
A pince őrzi meg nekem,
s ha a nyarat nem kedvelem
lecammogok.
Hűs, sötét rumli szerteszét
nosza, a polc elé a szék,
mint esztékában öregek
csendben várnak az üvegek.
Majd felnyitok
egyet mindjárt a sok közül.
Na, lássuk csak, minek örül-
nék, legjobban ma délelőtt,
melyik a nyertes télbefőtt?
Homályosan
láttatja csak a celofán:
itt girhes varjú ül a fán,
ott hóember meg hókutya.
Kővé gyúrt hógolyó nyoma,
halálosan
pontos találat. Ebben itt
egy karácsonyi reggelit
tettem el. Abban latyak,
fád olvadásos hangulat.
Azaz talán
legyen inkább a síelés,
vad suhanás és lábtörés,
vagy szelíd fagyos éjszaka,
szenes vaskályha rossz szaga.
Kés vagy kanál
kell még, feltépni snassz dolog
csak a gumit. És nassolok
és önfeledten hűsölök,
hiába nyár, a tél örök.