 |
| (c) Póth Rebeka |
Reggel 7 óra, álomból ébreszt a telefonom.
Rápillantok: 2025. február 18. … Beköszönt hozzám. Ez Jókai szelleme! Más nem lehet.
Kopogtat az idő kapuján, 200 év távlatából, szinte hallom. Összeborzongok.
35 éves vagyok, de a kamaszkori görcsök, szorongások nyomot hagytak a lelkemben, és fel-feljön a hordalékuk még 20 év távlatából is.
Álmomban iskolás vagyok, és leadási határideje van ,,A kőszívű ember fiai“ olvasónaplónak. Ez bevillan, és leizzadok…
Nem értem a könyv végére! Nem ment. Pedig esküszöm: PRÓBÁLTAM!
Ezt magam számára is belül, szinte sírós hangom ismételgetem. Teljes a pánik.