 |
| (c) Zsarnóczky Reni |
Pénteki történet
„Az ember valóságszomját a kihűlt tények sose elégítik ki. A tény a valóságnak küszöbe,
megmerevült fölszíne csupán. A valóság, ami felé vágyakozunk, épp e felszín mögé van
befalazva.” (Pilinszky: A valóságról)
Anyóka rendszerint virradat előtt kelt. Meggyújtotta a kicsi mécsest, s bevetette az
ágyat ügyesen. A macska lustán nyújtózkodva ásított egy hosszút, majd leszökött a
kemencepadkáról, hogy odadörgölőzzön anyóka lábához.
– Jól van, na! – nyugtatgatta anyóka. – Nesze, itt a koszt, neked nem kell tudni, hogy
péntek van!