Égbenyúló hegyek közt bújt meg a Kék Tavak
Országa. Gazdagabb és boldogabb vidéket nem ismert a világ: türkiz fényű tavakon
hófehér, délceg hattyúk vonultak, a parton békés mosolyú emberek
szántottak-vetettek. A harcos hattyúk éles csőrükkel, hatalmas szárnyaikkal
védték a birodalom határait, s nem is akárhogy: mióta szavak vannak a
történetmondásra, ellenség nem lépett az országba, pedig számtalan nép kívánta
uralni a gyönyörű völgyet. Az emberek becsülték és tisztelték a madarakat:
ellátták őket minden jóval békeidőben, a háborúskodáshoz pedig könnyű, de
sebezhetetlen vérteket készítettek nekik.
Az ország fölött különleges, ember formában
hattyú és hattyú formában ember, alakváltó, bőrcserélő király uralkodott. A
király alakváltó képessége, mely apáról fiúra szállt, jelképe és biztosítéka
volt a két nép szövetségének. Palotája, melynek termeiben hattyú és ember
egyaránt megfordult, egy úszó szigeten állt, s a legfényesebb lakosztályban élt
a király és szépséges felesége.
Egyetlen fiuk, Drisnavár, aki már túl volt a
gyermekkor tündéridején, a keleti végeken irányította a harcokat. Bátrabb nem akadt
nála az országban, mindenki tisztelte és szerette őt, mert szíve kedves volt s lelke
tiszta, mint a kék tavak tükre szélcsend idején.
 |
| Viive Noor, észt művész illusztrációja |
Egy napon a király magához hívta fiát. Drisnavár
kelletlenül repült haza a hágók vidékéről, és berzenkedve rázta meg tollait
apja és anyja trónusa előtt.