Ami a szívemen…
Miért
nincs mindig nyár?
A
tél olyan rossz. Túl hideg van. Mindig arra gondolok, hogy legyen már nyár.
Nyáron
nem kell sok ruhát felvenni. Elég egy nadrág és egy felső. Nem kell iskolába
menni, ami azért jó, mert rengeteg szabadidőnk van. Tudunk barátnőkkel
találkozni, medencézni, nyaralni, vásárolni, és még rengeteg dolgot. Sok
szabadidőnk van.
A
táj is szép! Télen kopár, a hó sem esik, hideg van. Viszont nyáron a kert
nagyon szép. Ott a medence, a sok szép virág, a napfény besüti az egész
világot. Többet ki tudunk menni, mert meleg van, és játszhatunk a kutyával.
Biztos vagyok benne, hogy ő is jobban szereti a nyarat, mint a telet.
Bárcsak becsuknám
a szemem, és mire kinyitnám, nyár lenne!
Talárcsik Réka 5.b
 |
| Talárcsik Réka (5.b) illusztrációja |
Nattán-Angeli
Nóra
CIDRI
Volt egyszer egy kisfiú. Nem
volt különös gyerek. Olyan erős volt, mint a többiek, olyan magas volt, mint a
többiek, tudott biciklizni, a játszótéren kincset gyűjteni. Reggelire tejet
ivott, nem zavarta, ha a körte leve végigcsurog az állán, nyári estéken pedig
ámultan nézte a sok csillagot az égen. Elképzelte, milyen lehet a csillagok
között repülni, leszállni egyikre, továbbmenni másikra, az elkóborolt Napot
megkeresni, aztán reggelre hazaérni. Ez a cseppet sem különleges gyerek azonban
egyvalamiben mégis mindenki mástól különbözött. Ő ugyanis folyton fázott,
cidrizett. Összekulcsolta karjait, s közben össze-összekoccantak fogai. Cdrrr,
cdrrr – hallatszott körülötte reggeltől estig. A hideg folyton mögötte osont.
Derekához dörgölőzött, hátára kúszott, vállára kapaszkodott, karjára oldalgott,
markába csúszott. Összevissza göndörödő hajába bújt. Akárhova állt, a hideg
mögötte volt, akármilyen gyorsan futott, a hideg a nyomában loholt.
