Takács Róza: Elefánt szeretnék lenni
Majoros
Nóra: Az angyalok állata
A Jóisten szomorú volt. Előbb körbenézett a Földön, és csak azután szomorodott el.
−
Hová tűnt az a sok szép állat, amit olyan nagy gonddal alkottam? Lassan csak az
állatkertben marad belőlük mutatóba.
Körülnéztek
az angyalok is.
−
Már megint az emberek – csóválta a fejét az egyik.
−
Szúnyogból jó sok van – jegyezte meg egy másik.
A
Jóisten elmosolyodott, és letett arról, hogy a tenyerével dühösen meglegyintse
az embereket. Inkább leugrott a trónjáról, belebújt a papucsába, és a műhelyébe
csoszogott. Gondolta, kiötöl néhány új állatot, és elhelyezi valamelyik
őserdőbe, amit még nem irtottak ki teljesen az emberek. Benyitott az ajtón –
elhallgattak a műhelyt tisztán tartó, csivitelő angyalkák −, feltűrte az
ingujját, és az agyagos ládához lépett.