Az Író Cimborák postaládájából - Czeiner-Szücs Anita, Szeidl Andrea

 

(c)Szeidl Andrea

Hangold be apát!

 

 Hangold be apát,

mint a fekete zongorát!

Minden egyes billentés

egy játékos küldetés.

Ha megszólal a dó,

apa hintaló,

ha lenyomod a ti-t,

béget is kicsit.

Lá-ra madár, fá-ra bálna,

mókusként is mászna fára.

Ha nem hiszed, járj utána,

üljél fel a zongorára!

 

 

Tea

 

Szürcsöl

Hörpöl

Issza, nyeli

Teával a kanna teli.

Nyami

Kóstol

Kortyol

Fújja, meleg

Pohárban egy filter lebeg

Húha

Facsar

Kavar

Mézez, csöpög

Zakóra a víz kilötyög.

Ajjaj

Miklya Zsolt: Az öreg tót balladája

Szeidl Andrea illusztrációja

Volt egy csikó,

sárgán futó,

az öreg tót

azt mondta: ló,

pedig csikó.

Volt egy fiú,

már nagyfiú,

volt indián,

kicsit sziú,

mégsem hiú.

Egy szép napon

a harmaton

futott a ló,

egykor csikó,

szép volt nagyon.

Meglátta ott

a vágtatót

– gazdája tót –,

egy víg pecér.

Nyomta a szót:

Ugyan komám,

megadom ám,

amit megér,

ihol, a bér

s a parolám.

Nem adom el,

nagy útra kell,

fiamra vár

egy messzi vár,

tornyán a jel

egy rézkakas,

kicsit hasas,

míg énekel,

nem árt a vas.

Nem adom el.

Indult a ló,

egykor csikó,

hátán ifjú,

egykor fiú,

sosem hiú.

Vörös vitéz

távolba néz

a vár fokán,

karjába’ lány,

szeme igéz.

Tiéd a ló,

enyém a lány,

cseréljük el,

enyém a ló,

tiéd a lány.

Vörös vitéz

ifjúra néz,

karjába’ lány,

szeme igéz,

szava talány.

Ifjú felel:

Nem érdekel,

egy rézkakas

nékem a jel,

míg énekel.

Jön a pecér,

sokat ígér

a kakasér’.

Vörös vitéz,

ennyit megér.

A rézkakas

nem énekel,

viszi pecér

száz garasér’.

Készül a vas.

Vörös vitéz

kardjára néz,

nem oly nehéz.

Lány az enyém,

ló is enyém.

Várja a tót

a jó fiút,

azóta sem

vett új csikót.

Kihalt az út.