Ha én egy varázskorona lennék, akkor lennének szárnyaim,
éppen annyi, ahány éves vagyok: vagyis négy. Kettővel előre-hátra repülnék,
kettővel ide-oda, és a tetején még egy kicsi szárny is lenne, de az csak
dísznek. Lennének rajtam csillogó kövek, hogy mindenki csillogó szemmel,
nevetve nézzen rám. Nem drágakövek lennének, mert azok nagyon drágák. Csak
kövek, amik csillognak és szépek, az is elég a nevetéshez. Azok takarnák a
szárnyaimat, amikor pihenek és amikor dolgom van, maguktól szétnyílnának a kövek,
mint ahogy a katica kinyitja a pöttyös hátát, amikor repül, és kibújnának alóla
a kis szárnyak.
De mivel varázskorona lennék, csak akkor repülnék, amikor megérezném, hogy
hopp, megint készülődik egy milenneha.
Mert én megérezném, ha valaki arra gondol, hogy jaj, bárcsak… vagy mi lenne, ha…
vagy jaj, de jó lenne, ha…
És én, a legeslegvarázslatosabb varázskorona, akkor odarepülnék, és teljesíteném. Bepótolnám, és visszahoznám, és elvinném, és odaadnám...
Mert ha például a Robi megint elvenné a Kata lila motorját, csakazértis, mert tudja, hogy az a kedvence, pedig ugyanakkora, mint a kék, én odarepülnék, és visszacserélném. És a Berci apukájának meg megmondanám, hogy jöjjön érte hamarabb, és egyszer ő legyen a legelső, akit hazavisznek, mert egyébként mindig ő a legutolsó. És odarepülnék a kórházba is, és megsúgnám a doktorbácsinak, aki az Évamamát gyógyítja, hogy melyik a legeslegjobb orvosság, hogy hamar hazajöhessen, mert nagyon hiányzik.
Ha én varázskorona lennék, annyi dolgom lenne, hogy este olyan fáradtak lennének a szárnyaim, hogy már ki se tudnám nyitni őket. De mégis jó lenne, mert fáradt lennék, de boldog. És úgy aludnék.
Mert én megérezném, ha valaki arra gondol, hogy jaj, bárcsak… vagy mi lenne, ha…
vagy jaj, de jó lenne, ha…
És én, a legeslegvarázslatosabb varázskorona, akkor odarepülnék, és teljesíteném. Bepótolnám, és visszahoznám, és elvinném, és odaadnám...
Mert ha például a Robi megint elvenné a Kata lila motorját, csakazértis, mert tudja, hogy az a kedvence, pedig ugyanakkora, mint a kék, én odarepülnék, és visszacserélném. És a Berci apukájának meg megmondanám, hogy jöjjön érte hamarabb, és egyszer ő legyen a legelső, akit hazavisznek, mert egyébként mindig ő a legutolsó. És odarepülnék a kórházba is, és megsúgnám a doktorbácsinak, aki az Évamamát gyógyítja, hogy melyik a legeslegjobb orvosság, hogy hamar hazajöhessen, mert nagyon hiányzik.
Ha én varázskorona lennék, annyi dolgom lenne, hogy este olyan fáradtak lennének a szárnyaim, hogy már ki se tudnám nyitni őket. De mégis jó lenne, mert fáradt lennék, de boldog. És úgy aludnék.