Nagyon a begyemben van már az
Ádám család.
Egy ilyen kis sárgadinnyemagnak,
mint én, igazán nem esik jól, ha a földre pottyantják.
Nem elég, hogy apuka egy éles
késsel feldarabolta a házamat: pedig igazán jól éreztük magunkat abban a
dinnyehéjban.
Minket pedig, dinnyelakókat csak
úgy kikapargattak egy nagy evőkanállal a tányérszélre!
Megértem én persze, hogy Ádámék
is szeretik a sárgadinnyét. Hogyne szeretnék! Csakhogy nekem ez a dinnye az
otthonom volt.
Persze, persze, csak zsörtölődöm.
Azt, hogy a begyemben van, csak úgy mondtam. Mindenki tudja, hogy egy
dinnyemagnak nincs begye.
De ez a Peti is mit csinál!
Szürcsölgeti a dinnyehéjat. Ez hallatlan. Ádám apuka miért nem tanítja jó
modorra? És Lilla? Villával pöckölgeti a magokat! Megállj! Megállj! Nézzenek
oda! Szétlődözgeti a magokat a kertben!
Tesó! Tesó! Várj!
Tessék. Sejtettem, hogy ez fog
történni. Már nem is hallom őket. Mi, sárgadinnyemagocskák, egész jól megértjük
egymást. De csak akkor, ha közel vagyunk egymáshoz. Ha eltávolodunk, megszűnik
közöttünk a kapcsolat.
Magamra maradtam.
Itt heverek a hideg kövön, és ki
fogok száradni.
Nem így képzeltem el a jövőt.
Sem rövid, sem hosszútávon.
Peti! Vigyázz! Na tessék. Még rám
lépnek.
Most persze szedelődzködnek, mint
a ki jól végezte dolgát.
Bemennek majd a házba.
Összeszedik a tányérokat, és a
maradékot... Jó ég! Az én házam romjait pedig a szemétbe dobják!
Lilla! Megállj! Hova viszed azt a
vödröt? Mi az, hogy komposzt? Ezt a szót emlegeti anyuka, hogy „komposzt”.
Szegény sorstársaim, mi fog veletek történni ezen a rettenetes hangzású helyen?
Brrr. Mindjárt sötét és hideg
lesz. Én pedig itt maradok egyedül.
És ez? Hát te ki vagy?
De különös....
Milyen fürgén ugrabugrálsz...
Hé...! Vigyázz! Óvatosan, barátom, nagyon éles a csőröd! Ne vigyél el, nekem
tériszonyom van, mi, dinnyelakók, nem szeretünk repülni!
Ennek aztán hiába beszélek. Jó
ég, máris kóvályog alattam a világ. Inkább nem is nézek le, legalább száz...
vagy mit mondjak... legalább ezer méter magasan vagyunk! Azt hiszem,
sárgadinnyemag ilyen magasra még soha sem ért el... Bajnok vagyok, tesók! Én
tartom a madárcsőrben való felemelkedés világrekordját...
Vigyázz! Jaj! Neeeeee...!
Hú, ez nagyon meredek volt.
Hogy lehet egy madár ennyire
ügyetlen.
Nem tudott jobban vigyázni?
Engem elejteni, csak úgy, a
rettenetes magasból!
Igaz, megijedt attól a
hegyescsőrűtől.
Én is megijedtem volna a
helyében, ahogy az lecsapott... Az a vijjogó hang... Igazán nem panaszkodhatom.
Ami ma történt velem, másnak egész életre elég...
Azért ez nem is volt akkora
utazás. Csodálkoznék, ha néhány kacsnál messzebb kerültem volna a
szülőföldemtől.
Lássuk, hova pottyantam?
Könnyű mondani, de amikor
teljesen sötét van...
Finom, nedves talaj, nagyon
kellemes fekvés esik benne... Mind tapintása, mind nedvességtartama kiváló....
Azt hiszem, minden szempontból megfelelő helyre kerültem... Egy kicsit
helyezkedni kell, de egész kényelmesen belesüppedhet az ember... Csak ez a
hideg, brrr... Ez a hideg bánt... És még a szél is fúj... Igazán betakarhatna
valamivel... Igen! Ez az! Köszönöm! Éppen ilyesmire számítottam! Finom, puha
levéltakaró... Itt aztán igazán kellemesen lehet szunyókálni... Alighanem
hamarosan elszenderedem, éppen elég mára, ami történt... Alszom egy kicsit,
amíg elmúlik ez a nagy hideg... Nem szeretem a hideget... Alszom egy jót, ez a
leghelyesebb, aztán, ha majd jobbra fordul az idő, meglátjuk.... Addig is, jó
éjt!
***
− Nézd, apa,
milyen növény ez?
− Ez a szőrös
levelű? Valami tökféle lehet, Peti... Esetleg dinnye... Elhullott egy mag, és
most, hogy beköszöntött a tavasz, kihajtott... Mondtam, hogy ne szórjátok szét
a kertben a magokat, de neked és a nővérednek hiába beszélek... Ha mezítláb
kimegyek a gyepre, egyfolytában cseresznye- és szilvamagba lépek...
− Én nem
pöckölgetem a magokat, a magokat Lilla pöckölgeti. Azt szokta játszani, hogy a
mag vadászpilóta, és katapultál.
− Aha. Biztos
voltam benne, hogy te, Peti, te véletlenül sem tennél ilyet. Mit gondolsz,
hagyjuk megnőni?
− Mindenképpen!
Csinálok köré egy kis kerítést ágakból, nehogy letiporjuk.
− Itt a ribizli
mögött nem zavar senkit... Meglátjuk, mi lesz belőle.
− Apa, ez nem tök
lesz. A tök nagyon közönséges növény. A tök nem ilyen. Sárgadinnyének sokkal
jobban örülnék!
Fent:
Szilágyi-Nagy Ildikó fotója
Prágai
Tamás (Bp., 1968 - ) József Attila-díjas író. Legutóbbi mesekönyve: Vadállatok
a kabátzsebben (Móra, Bp., 2012)
Prágai
Udvarkert: http://pragaiudvarkert.blogspot.hu/
Nekem a fénykép tetszik nagyon:-)
VálaszTörlés