térélmény

térélmény

újra csak a szög marad a falban,
sem kép nem lóg ott amin
sejtekig összemosolygunk,
sem a tükör, melyben órákig sírni tudtál.
a maradék fény még arcodra szivárog,
de az este menthetetlenül
építi az éjszakát homlokodon.
először álmot rak szemeidre,
később össze tol ágyat, széket, szekrényeket.