 |
| (c) Szegedi Katalin |
Kovács Vera - Bak István
Kutyakölykök
az Otthonmesékre adaptálta a Bak István fejezet nyomán Németh Eszter és Miklya Zsolt
Karácsony volt, Szenteste. Négyéves voltam, és az ablakon keresztül repültem ki. Mostohaapám begolyózott. Üvöltésre ébredtem: a mostohaapám, az apja meg az anyám veszekedtek, üvöltöztek. Fölkeltem, egy klottgatya volt rajtam, meg egy trikó. Aztán közéjük álltam. Kaptam én is. Aztán ki az ablakon. Utána nagyanyámhoz mentem. Ott nagyon-nagyon jó volt lenni.
Hogy milyen? Elmondom. Mamám két bottal járt. Egyszer a szárazvillám belecsapott szegénynek az egyik tehénkéjébe, az megdöglött. Mamám sírt. Hazahozták a tehenet csúszdán, még a harmadik faluból is jöttek, tudod, kényszervágás. Az állatorvos megvizsgálta: ki lehet osztani.
Mit ad a Jehó, a kiskutyám meg, a pulim, pont azelőtt tizenhármat kölykedzett. Az anyám csak egyet akart meghagyni, elővett egy zsákot, belerakott tizenkettőt, azt mondta: vidd le, fiam, a Túrra, tegyél bele követ, azt hajítsd bele. Régen a Túr a falun folyt keresztül.
A parton padnajok voltak, tudod, mi az, kérlek? Jókora nagy lyukak. Oszt oda beraktam őket, de előbb odadörzsöltem a cipőmhöz a kiskutyákat. Hazamentem, az anyakutya meg volt kötve. Elengedtem, végigszagolgatott, a nyakamba ugrott, és elment. Aztán, ahogy kapálunk a kertben, egyszer csak látom, hogy jön vissza. Elhajítottam a kapát. Azt mondja az anyám: hova mész? Mondom, nézz hátra, majd megtudod! Ott jött a tizenkét kiskutya az anyakutya után libasorban.