Mi lenne, ha én lehetnék Ági néni agya? Mióta elkezdődött
szeptemberben az iskola, ez a kérdés jár a legtöbbször a fejemben. Ehhez persze
azzal kell kezdenem, kicsoda is Ági néni.
Ági néni természetesen az osztályfőnökünk, mi vagyunk a
negyedik bé. Ági nénit egy évre kaptuk, vagyis ő kapott minket, mert a mi osztályfőnökünknek
múlt nyáron kisbabája lett. Nekünk meg egy Ági nénink.
Ági néni elég fura volt, rögtön azzal kezdte, hogy ő nem
nagyon szeret válaszolni kérdésekre. Különben is, órán ő, a tanár kérdez
ugyebár.
– Aki kíváncsi, hamar megöregszik! – tette még hozzá, aztán
ezt fel is írta a táblára. Tanácstalanul néztünk egymásra. Sajnos a következő
napok és hetek sem voltak jobbak, Ági néni újabb szabályokat talált ki.
Kés-villa-olló nem gyerek kezébe való, mondta például rajzórán. Háztartástan
szakkörön kijelentette, hogy ha sok tésztát eszünk, biztosan béka nő a
hasunkban. Matek óra végén pedig felírta a táblára: jövő órán témazáró
nagydolgozat!!!
Ekkor határoztam el, hogy lesz, ami lesz, én leszek Ági néni
agya. Egy agypöcök leszek, aki Ági néni agyában átállítja a kapcsolókat. Mert
valamit tennem kell, ez így nem mehet tovább! Az egész sokkal könnyebb volt,
mint gondoltam: mikor másnap reggel kinyitottam a szemem, egy teljesen
ismeretlen szobában találtam magam. Felkeltem, és felöltöztem. Sajnos, Ági néni
szekrényében nem volt egyetlen halálfejes póló vagy piros tornacsuka sem, így a
sok unalmas holmi közül kénytelen voltam egy hosszú, barna szoknyát és
virágmintás blúzt választani. Hosszasan szemléltem magamat az idegen fürdőszoba
idegen tükrében (Jééé, végre felérem! De mikor lett nekem ekkora orrom?), aztán
a konyhában ettem egy szelet csokit, és ittam egy kis kakaót. Végül elköszöntem
egy idegen bácsitól és két idegen gyerektől, hogy elinduljak a munkahelyemre.
Csókolom! – köszönt rám egy csomó gyerek az iskolánál. Véletlenül nekiütköztem
az igazgató bácsinak, aki szintén befelé igyekezett a kapun.
– Csókolom! – nyögtem én is. Szerencsére csak mosolyogni
volt ideje, mert közben telefonált éppen. Hát, az áginéniséget még bizony
gyakorolnom kell!