 |
| (c) Kleman Ágnes |
Hej, üstökös gyöngyike,
haj, pusztai csenkesz!
Szoktatnom kell lelkemet
a tolnai csendhez.
Hej, bóbitás küllőrojt,
haj, mezei zsálya!
Ha bús lennél, megvigasztal
szép virágok tánca.
Hej, vetési gomborka,
kisvirágú csűdfű!
Hadd vesszek el közöttetek,
mint egy kicsiny gyűszű.
Szerk.: Miklya Zsolt
 |
| Kleman Ágnes illusztrációi |
Néhány hetet késlekedett
a Pannon gyepi posta,
pedig Tás, a teknőspostás
lóhalálában hozta.
Verte eső, fújta a szél,
nap tűzött rá, rendesen,
ő meg csak ment, mendegélt át
árkon, bokron lelkesen.
Éppen május derekára
futott be a küldemény,
román nyelvű pecsétkorong
piroslott a külsején.
Pecsét alatt ákombákom,
nagy betűkkel: TRIZONA,
alatta meg lerajzolva,
hogy a címzett kicsoda.
Orra turcsi, szeme gombszem,
két füle szürke-tarka,
háta csíkos, mint a mókus,
és kunkorgós a farka.
„Szöcskeegér asszonyságnak
üdvözlőlap érkezett! –
kurjantotta Tás, a postás. –
Nincsen rajta ékezet!”
„Való igaz, nekem küldték –
betűzgette Trizóna –,
Erdélyben adták postára,
utazik már mióta!?
Móki írt, a barótiak
szöcskeegér-ágából,
lakomára invitál, és
gondoskodik szállásról!”
Felkerekedett hát tüstént,
csomagolt az egérnép,
szökdécselve, ugrándozva
a buszt épphogy elérték.
 |
| Kleman Ágnes illusztrációja |
Miki Máusz, a világ leggazdagabb egere egy keddi napon különösen jókedvűen ébredt. Hatalmas lendülettel lépett be az irodájába, ahol legjobb barátja és egyben legközelebbi munkatársa, Dzseri várta.
– Terraformálom a Marsot! – jelentette be a milliárdos egér világra szóló tervét.
Munkatársa összerezzent, és majdnem elejtette félig elfogyasztott reggelijét.
– Hogy mit csinálsz a csokimmal?
– Nem a Mars csokit! A bolygót! Tudod, ami ott van az űrben – mutatott a feje fölé Miki. – Az emberek nagyon elszemtelenedtek itt a Földön. Azonnal kell egy másik bolygó, ahol nem törnek borsot az orrunk alá!
– Nem borsot szoktak. Inkább mérget. Meg csapdát, ragasztót – sorolta Dzseri –, a macskákról nem is beszélve.
– Macskák, pfuj! Náluk csak a baglyok rosszabbak! – hunyorított Miki elszántan. –Bagolymentes bolygót akarok! Ennek pedig feltétele, hogy ne legyenek ott fák. A baglyok nem tudnak fák nélkül élni. Imádják a fákat. Ahogy a macskák is. Meg az emberek. Nekünk tehát egy famentes bolygó kell! A Marson nincsenek fák. Tökéletes választás.
– És ezt honnan tudod? – érdeklődött Dzseri.
– A Föld kék és zöld. Látszik, hogy csupa víz meg fa. A Mars vörös. Vörös fák nincsenek. Még a vörösfenyőnek nevezett fák is zöldek. Szóval a Marson nincsenek fák. Maximum eper. A folyókban meg málnaszörp. Esetleg cseresznyés gumicukor.
– Biztos vagy te ebben? – kérdezte bizonytalanul Dzseri.
– Mégis mi lenne olyan vörös, ami ilyen messziről is látszik? Amúgy meg ne aggódj! Mielőtt mi odamegyünk, küldök egy felderítő csapatot. Ami nem stimmel, azt ők majd megoldják. Ez a terraformálás lényege.
Dzseri bólintott, és mielőtt bármit kérdezett volna, a biztonság kedvéért begyömöszölte a szájába a markában félig megolvadt Mars csoki maradékát.
– Megyek a laborba, összedobunk egy űrhajót. Te addig toborozz egereket a küldetéshez! Okosak legyenek! Bátrak! És minél kisebbek! Kis űrhajót akarok, az nem feltűnő. Nehogy nekem valaki lenyúlja az ötletet – magyarázta Miki.
– De a toborzás nem lesz feltűnő? – kérdezte Dzseri, akinek sikerült végre lenyelnie a csokit.
– Írd azt, hogy rajzfilmet forgatunk Egér a Marson címmel!
A milliárdos egér kiviharzott az irodájából, munkatársa pedig nekilátott az űrhajós csapat keresésének.