 |
| Káli Gergely illusztrációja |
Mary fáradtan ült a padon, laposakat pislogott a napszemüveg takarásában. Még a háta is meggörnyedt, igaz, nem is volt oka készenlétben ülni, hiszen az óvoda kertjében már csak Pöszke, Lévi és Klára rugdosták unottan a kavicsokat.
Pöszke hirtelen eldobta magát a fűbe, Lévi szinte azonnal, majd Klára is melléfeküdt. Késő tavasz volt, a szokatlan hőség már alábbhagyott, de még ott rezgett a levegőben. Bárányfelhők úsztak az égen, azt bámulták.
Mary egy pillanatra megrökönyödött, amikor felfigyelt a három fekvő gyerekre, de nem sokat teketóriázott, hamar melléjük hevert a fűbe. Hosszú percekig úsztak a bárányfelhők felettük, változatos alakot öltve.
– Nézd, Mary, egérlovag a sivatagban! – mondta hirtelen Pöszke.
– Egérlovag? – csodálkozott el Klára. – Ki az az egérlovag?
– Sir Reginald Glanz – vágta rá azonnal Lévi.
– Akit elvesztettek a sivatagi küldetésen, a homokdombok folyton átalakuló halmai között – folytatta Pöszke.
– Aznap különösen nagy volt a hőség, a forróság ott rezegett a homokdűnék felett, vibrált a levegő, ameddig csak ellátott a szem – vette fel a fonalat Mary is.
A gyerekek elhallgattak, és várták a folytatást. Mary nem kérette magát:
– A küldetést Pálottó király rendelte el, hogy hű és kevésbé hű vazallusai felderítsék a végtelen Nagy Kékség mögött fekvő vidéket. Pálottó gondosan választotta ki a lovagokat, hiszen az esély, hogy visszatérnek, kicsiny volt, ám ha sikerül, túl nagy lehet a visszatérők tekintélye. Az országára és trónjára két legveszélyesebb ellenfelét tette hát meg a küldetés hivatalos vezetőinek, külön beszélt mindegyikükkel, hogy biztosítsa őket királyi kegyéről és megbocsátásáról, továbbá elnézéskéréséről, hiszen egy ilyen bizonytalan és veszélyes küldetésen a veszteségekkel is számolni kell. Hasonlóképpen járt el a királyi akadémia vezetője, így lett Fancsali Ferdinánd történész és Habókos Halidor térképész az expedíció tagja. A királyné, akinek addigra kissé terhes lett hű vazallusa és trubadúrja, Herloding Hugó rajongása, krónikásként küldte el az expedícióval a lovagot.
Sir Reginald Glanz, az Egéremporium tiszta szívű és derék lovagja, királya szolgálatában szerette rajta tartani szemét az alattomos terveket fondorló lovagtársain, így önként jelentkezett a küldetésre, Pálottó király nagy örömére, aki ezek után rögvest a lovagot nevezte ki a küldetésért felelős mindenesnek.
Csak a Nagy Kékség…