 |
| Takács Viktória illusztrációja |
„Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezték a felnőttek örökösen Bálintot.
Ő jobbra-balra ingatta a fejét, szemeit forgatta, zavartan állt egyik lábáról a másikra, és nem tudta, mit feleljen. Nagyon sokat mélázott aztán a kérdésen.
Elnézte az anyukáját: ő vajon mi lehet? Azt látta, hogy puha piros, fehér pöttyös, mókás „pongyolában”, nagy hajába font színes masnijaival, szőrös mamuszával a lábán egész nap a számítógép fölé hajol, ütögeti a billentyűket, mire a fehér lapok szürkévé változnak. Közben fel-felnevet, és olykor neki is felolvassa, mik történnek a betűk országában. Sokat nevettek így együtt.
Aztán látta a nagypapáját is, aki hatalmas, mindent elnyelő fekete táskájával olykor akár éjjel is benézett hozzájuk: ilyenkor belekukucskál Bálint torkába, megkopogtatja a hátát, hallgatózik, dirmeg-dörmög, s azt mondja: „Na, dörömbölnek a kismanók!”, majd sötétbarna folyadékot önt egy kanálba, amit Bálintnak le kell nyelnie. Ezt ő nem bánja, mert tudja, hogy ilyenkor nagypapa is náluk fog aludni, ami mókás, mert nagyon hangosan horkol. Reggel aztán azt mondja, hogy ő nem is horkolt, csak éjjel az ő torkába ugrottak át a dörömbölő kismanók.
És persze ott volt Apa! Apa igazi pilóta! Színes sárkányrepülőjével szeli az eget, ráadásul van egy igazi piros motorkerékpárja is, fehér bukósisakkal, aminek a közepén bordó csík fut végig. Csak az kár, hogy Apa ritkán van otthon, de ha megérkezik, mindig sokat mesél a repülésről, a felhőkről, és olykor a motorjára is felülteti Bálintot. Ilyenkor tesznek egy kört az ovi körül, és Bálint mindig reméli, hogy Árpi, akinek motor a jele, és egy kézzel is meg tudja fogni a bögrét, épp akkor pillant ki az udvarról, amikor Apával a piros motoron ülnek.
Bálint el is döntötte: ő is pilóta akar lenni, vagy esetleg motoros… Így aztán ezt válaszolta a felnőttek buta „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésére: – Mi más: pilóta vagy motoros!