"A világ
mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy
látom." (Bohumil Hrabal)
Hrabal az írás szabadságát jelképezi számomra. Ő sose előír,
csak leír. Nem mondja meg, hogyan kell élni, mégis más – talán jobb – ember
lesz, aki egy-egy regényét a kezébe veszi. Ha olvasta valaki a Sörgyári
capricciót, aki találkozott ezzel a derűvel, életszeretettel, az egészen más
szemmel nézi a világot.
