Várfalvy Emőke: Százízű torta

Vasárnap délután irány a cukrászda Várfalvy Emőkével és Grubanov Martinek Emília tanítványaival (az EmArt Műhely vezetője). Ennyi finomság láttán azonnal összefut a szánkban a nyál!

Kablyev Szonya és Csonka Dávid rajzai (Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Hogyha egyszer nekem is szülinapom volna,

vajon melyik lenne a legfinomabb torta?

Talán puccos puncsos, Hello Kitty szín?

Csodálatos csoki csúcsos, kalapja tejszín?

Kívül-belül diós, Eszterházról melegen,

túróból a gombóc jó, tán a tortát is szeretem.

Tarkatésztás, cseresznyés, habtetejű erdei,

tréfás trüffel nyelvpörgető kakaópor kell neki!

A szivárványszín marcipán, kint termett a Marcifán?

Gesztenyekrém rémes édes,

a joghurtos egészséges,

gyümölcsösön zseléfedél,

a sajttorta cincog, egyél,

oroszkrémen fehér a hó,

répatortán csokibogyó,

Dobos? Inkább cukortükör!

Lúdláb! Tényleg csokis belül?

Választani lehetetlen,

bár lehet, hogy ehetetlen

nekem a legfincsibb torta,

legalább százízű volna!

Kujundzsity Tifani és Ubori Petra rajzai (Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Ovlachi Aliz: Borimese

Van egy cimboránk, aki a kezdetektől velünk volt, aztán útnak indult, akár Bori, de nem csak egy erdőn kelt át, hanem egy egész óceánon. Ovlachi Aliz hangját hosszú ideje nem hallottuk, de a születésnapi meghívásunkat elfogadta, és reméljük, még sok játékban a társunk lesz a jövőben is. A szabadkai EmArt Műhely növendékei 2013. szeptembere óta rendszeresen örvendeztetnek meg bennünket szebbnél-szebb rajzaikkal. Aliz meséjéhez Erdélyi Pataki Lárá készített illusztrációt.

Erdélyi Pataki Lárá rajza - Jovan Jovanovic Zmaj Ált. Isk.

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a kislány, hogy valami különleges élményből marad ki, és torkaszakadtából bömbölt reggeltől estig, mikor eljött a nagy nap. Később vágyakozva figyelte, hogy a többieknek a születésnapjukon torta jár ajándékokkal, neki meg még a fülét se húzza meg senki, ha eljön január huszonkettedike.

Aztán az ötödik születésnapján Bori kipattant az ágyból, és ahogy felöltözött, a lába ellenállhatatlan erővel vinni kezdte az erdei út felé. A kis Rímkóci érezte, hogy vár rá valahol a világ eldugott pontján egy cimbora, aki enyhíteni tudná a magányát, és talán a születésnapjáról sem feledkezne meg.

Kovács Jolánka: A beszélő névsor

Mottó: Az osztálynapló fedele seregnyi titkot rejt

Novotni Natália: Gólya

      Szeptember elseje volt. Az iskola tanári szobájában csöndesen bóbiskoltak a naplók. Mindegyik a saját rekeszében. Ám egyszer csak megrezzent a II.b osztály naplója. Hogyisne rezzent volna meg, amikor a névsorban szereplő nevek reggel óta izegtek-mozogtak.

Szeptemberi újrahasznosítás

Kedves Pajtikák!

Bizony, bizony vége a nyárnak, a reggeli lustulásnak, a szünidei édes semmittevésnek. A forrónadrágok, lenge szoknyácskák, szalmakalapok, pöttyös strandlabdák szekrénymélyre vándorolnak, helyettük óvodai, iskolai holmi kerül elő. Rendbe kell hozni a hátizsákot, elő kell keresni a tornacsukát, és a kallódó rajzfelszerelésnek is nyomára kell lelni. Új feladatok, új arcok, új élmények elé nézünk, tegyük hát mindezt jókedvvel, mosolyogva!

         Az Író Cimborák háza táján is hasonló a helyzet. Nyújtózunk még egy nagyot, amolyan nyáriasan, majd szeptemberi új témánk apropóján újrahasznosításba fogunk.

Biztosan sokatoknak ismerős ez a kifejezés: újrahasznosítás. Aki odahaza szelektíven gyűjti a szemetet, tudja, a begyűjtött papírból, műanyagból jópofa, újszerű dolgokat lehet létrehozni. Valami effélére vállalkozunk ebben a hónapban mi is.

         Rádiós mondatfoszlányokat, újságcikk-részleteket, reklámszövegeket, könyvek fülszövegének egy-egy mondatát, diáklapok gyerekszáj-rovatából ollózott elszólásokat gyűjtöttünk csokorba, hogy aztán toldva-foldva újjá gyúrhassuk őket. Ahogy régi, megsárgult újságokból születhet szép, új papír, ahogy a kidobott pillepalackokból készülhet színes lábtörlőszőnyeg, úgy ezekből a nyúlfarknyi kis szövegekből születnek majd mesék, versek.

         Az Illusztrátor Pajtások csodaszép rajzai mellett ebben a hónapban meglepetés-illusztrációkkal is kedveskedünk nektek. A szabadkai EmArt képzőművészeti műhely kisdiákjai régi cd-ket varázsolnak újjá, és a zentai állatvédő gyerekek is készülnek valami izgalmassal. Elöljáróban annyit árulok csak el, hogy ennek is lesz némi köze az újrahasznosításhoz. Remélem, hogy jó ötletekkel szolgálunk velük ahhoz, hogy ti magatok is kitaláljatok, elkészítsetek hasonló jópofaságokat.

Nagy szeptemberi öleléssel:

Csík Mónika, 

a hónap fő toldozó-foldozója

Takács Leila: Lepke