 |
| (c) Dabronaki Efraim (8 éves) |
Dabronaki Efraim – Nyulász Péter: Az ötfejű sárkány
Az ötfejű sárkány meséje úgy kezdődik, hogy hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy hétfejű sárkány. Sőt, ha csak egy kicsivel korábbról kezdjük a történetet, akkor már azt kell mondanunk, hogy hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy tizenkettő fejű sárkány! És hiszitek vagy sem, de az ötfejű, a hétfejű és a tizenkétfejű sárkány története egy és ugyanaz! Hogy az nem lehet? Ó dehogynem!
Csak ezt a mesét valójában úgy kell elkezdeni, hogy egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy buta lovag, aki még azt sem tudta, hogy elseje hányadikára esik. Fogalma sem volt a számokról, gőze nem volt arról, hogy mennyi az egyszer egy, vagy a kettő meg kettő.
Volt azonban, amihez mindenkinél jobban értett, méghozzá a kardforgatáshoz. Ebben a mesterségben senki nem volt őhozzá fogható, bárkit legyőzött, ripsz-ropsz. Ezért aztán, amikor ellenség közelített, a király csak elszalajtotta a küldöncét ehhez a lovaghoz, az pedig ment, és sitty-sutty, és az ellenségnek se híre se hamva.
Történt egy napon, hogy ehhez a messzeföldön híres kardforgató lovaghoz maga a király kopogtatott be! Úgy tűnt, hogy nagyon komoly dologról lehet szó, mert nagyon izgatott volt a király, és köszönés nélkül kezdett a mondandójába.
– Nagy baj van, kedves Lovagom! A legfélelmetesebb fenevad közelít királyságunk felé: az örök időktől fogva létező, tűzokádó, mesebeli sárkány!
– Egyet se búsuljon felséged – felelt magabiztosan a lovag, és már kapta is a kardot, páncélt, hiszen tudta a dolgát. Ám a király megfogta a karját.
– Állj csak meg egy pillanatra! Tudom én, hogy nincs miért aggódnom, hiszen számodra nem akadály egy ilyen ellenfél. Ám neked is tudnod kell valamit! Az udvari varázslóm egy ősi, elfeledett nyelven írott kódexben megfejtette a mesék örök időktől fogva létező régi törvényét: nem csupán legyőzhető, hanem mindörökre elpusztítható a mesebeli sárkány!
A király lelkesen közel hajolt, de csak suttogni merte a nagy felfedezést:
– Sok vitéz legyőzte már a mesebeli sárkányt, csakhogy mindig a fejét nyisszantották le! És az ősi törvény szerint a mesebeli sárkány ilyenkor újraéled, és még gonoszabb lesz, mint annak előtte. De most jól figyelj, kedves lovagom! Örökre elpusztítható ez a gonosz bestia, de csak akkor, ha félbevágják! Rajtad múlik hát, hogy a mesék megszabadulnak-e ettől a vérszomjas fenevadtól!
– Nem ügy – vonta meg a vállát a lovag, és már el is porzott lova hátán, hogy kettévágja azt a sárkányt.
