Éber tükör
(c) Buzas Tünde
(Pilinszkynek)
Téged nézlek, te meg magamat,
kútból jön fel az egünkre a nap,
mindig nehezen találom,
törmelék alá rejtett éberálom.
Félek ugyan, meg ne vágja kezem,
de azért mégis, mindig érdekel,
hová nézzek, ha mindig visszanézek,
s ha engem, rossz kocsi, újra előzök?!
Robog a fény az éjszakámon át,
tükörcserepet eszik a világ,
az arcom szecessziós tükörterem:
saját pillantásomtól létezik.
