Ami a szíveden…
El
szerettem volna menni Németországba, de akkorra már volt úti cél, egyenesen
Horvátországba.
Közel
kaptunk szállást a tengerparthoz. Házunk udvarán felfedeztem két kis teknőst,
és amikor kijátszottam magam velük, fürdőruhába bújtunk, és lementünk a
tengerhez. Óvatosan merészkedtem bele a sós vízbe, de Fanni velem ellentétben
beleugrott a hullámokba. De akkorát csobbant, hogy a fejem búbjáig vizes
lettem. Lassan én is felbátorodtam. Másnap már búvárkodtam is, nagyot nevettem,
amikor az arcomnak úszott egy hal.
Nagyon
jól éreztem magam a Horvátországban eltöltött egy hétben. Hazafelé azon
gondolkodtam, hogy talán mégsem baj, hogy nem Németországba mentünk nyaralni.
Brimo Jasmin 3.b
 |
| Brimo Jasmin (3.b) illusztrációja |
Miklya
Luzsányi Mónika
Yasmin
Yasmin
a sivatagban élt, egy gyönyörű oázisban. Szeretett itt élni. Szerette a
pálmafákat, amelyek nemcsak árnyékot adtak, hanem édes datolyával is
megörvendeztették az egész családot. Szerette a forró nappalokat és a hideg
éjszakákat. De leginkább azt szerette, ha egy-egy utazó az oázisuk felé tévedt.
Ilyenkor az apja, ősi szokás szerint, behívta a sátrába a vándort,
megvendégelte, és nem engedte el addig, amíg ki nem pihente az út fáradalmait.
Az utazók pedig történetekkel köszönték meg a szíves vendéglátást. Messzi
országokról, távoli városokról szóltak ezek a történetek. A kislány szívdobogva
hallgatta minden szavukat. Mert az utazók csodálatos világokról meséltek. Olyan
hatalmas városokról, ahol sok ezer vagy akár millió ember is él, ahol az
utcákon autók százai járnak, és a házak az égig érnek. Yasmin sokat álmodott
ezekről a nagyvárosokról, és bármit megadott volna érte, hogy csak egyszer
eljusson egy ilyen csodálatos helyre.
Egy napon éppen az egyik pálmafa alatt játszott,
amikor messze a sivatagban egy villanásra lett figyelmes. Mintha valamin
megcsillant volna a nap.