Molnár Eszter: Pajtaemelő Gizi
Both Gabi: Gizike, az őzike
A város peremén élt egy Gizike nevű kedves és szelíd őz. Néha egészen a templomig elporoszkált, senkit nem bántott, és őt sem bántotta senki. Bóklászott, keresgélt, eszegetett, nézelődött. Jól tűrte a gyerekek simogatását és a kutyák csaholását. Szívesen legelészett a templomkertben, szerette a harang kondulását és a templomból kiáradó tömjén illatát.
Járt a templomba egy kislány is, akit Gizinek hívtak. Titokban arról ábrándozott, hogy egyszer ő lesz a legerősebb és leghatalmasabb Gizi a világon, de senkinek nem merte elmondani ezt a vágyat. Ám az Isten belelátott a lelkébe, és megsajnálta a sóvárgó gyereket. Gizit egyetlen percre óriáslánnyá változtatta, az őzikét meg lóvá tette. Amikor Gizi érezte, hogy egyre hatalmasabb és erősebb lesz, így kiáltott:
„Hol egy pajta? Úgy megemelném!”
– Sajnos nekem csak patám van, de szívesen a pajtásod lennék! – ügetett hozzá a lóvá tett Gizike.
Gizi dagadó izmokkal égbe emelte patás pajtását, az Isten pedig megsimogatta a szelíd állat fejét. Egy perc múlva véget ért az igézet, Gizi újra kislány lett, Gizike meg őzike. Attól kezdve mindig együtt maradtak, hisz mindketten tudták már, hol lakik az Úristen...
Molnár Eszter, 9 éves
Ifjúsági, Információs és Tanácsadó Pont, Tarnazsadány
Felkészítő: Thuróczy Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése