Bogdán Eszter: Csikóhal
Simon Réka Zsuzsanna:
Zete, a hosszúorrú csikóhal
Zete, a hosszúorrú csikóhal, egy
hínár szárába kapaszkodva ringatózott. Kíváncsian figyelte az iskola mellett
bújócskázó szárnyas csikóhalakat.
– Játszhatnék én is veletek? –
kérdezte félénken.
– Hozzánk beszélsz? – kuncogta a
legnagyobb szárnyas csikóhal.
– Igen, hozzátok – bólogatott a
kis hosszúorrú.
A szárnyas csikóhalak a hínárhoz
úsztak. Körbeállták a kis csikóhalat.
– Leskelődsz utánunk?
– Nem.
– Hallgatózol netalán?
– Dehogy.
– Akkor mit ólálkodsz itt?
– Én csak játszani szeretnék –
mondta elcsukló hangon Zete.
– Velünk, te hosszúorrú csikóca?
– kiáltotta egy pockosabb szárnyas csikóhal.
– Hát, nem tudod, hogy
hosszúorrúakkal nem játszunk? – húzta meg a hínár szárát a legkisebb szárnyas
csikóhal.
– Nem játszotok velem, mert
hosszú orrom van? Máskor együtt játszottunk – szipogta a kis hosszúorrú.
– Az máskor volt, okoska! – gúnyolódott
a pocakos.
– És még szárnyad sincs,
nyenyenyenyenye! – csúfolódott egy nagyfejű szárnyas.
A szárnyas csikóhalak viháncolva
ráugrottak egy közeli spagetti algára, és együtt kiáltották:
– Hosszúorrú, hosszúorrú!