 |
| Illusztráció: Klesitz Piroska |
Tibi egyszer híres kőszobor akart lenni.
Mily öröm lehet ott állni évszázadokig
híres tereken, híres épületek előtt.
A járókelők őt csodálnák
a szépséges kőparipa minden izom-szálát
sörénye mintha szélben lebegne
mondanák szemeik.
Tibi egyszer híres kőszobrot látott.
Mily hideg és fáradságos
híres tereken, híres épületek előtt
évszázadokig egy pózba meredten
galambok pihenőhelyéül szolgálni.
Esőben, hóban tartani mellső lábunkat
miközben alattunk komoran suhannak
az emberek. Fel se néznek.
Ó, Tibi, látod, jobb a mezőn szaladgálni
a loncsos kis pulikutyával.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése