 |
| Illusztráció: Tuza Edit |
Bende paintballozni hívott minket a szülinapján,
Mert tizenhárom évesen már ez a menő, nem az állatkert vagy a Meki, Beöltöztünk terepszínű kezeslábasokba, a csajok kaptak plusz mellvértet is,
Aztán a játékmester elkezdte magyarázni a dolgokat.
Ti most katonák vagytok,
És ez az egész olyan, mint egy háború,
Itt, ha eltalálnak, fáj,
Mondjuk nem szakítja le a karodat a lövedék, de lesz egy szép zúzódás rajta,
Itt, ha nem húzod meg magad, levadásznak,
Ha fedezetlenül hagyod a hátad, neked annyi,
Itt nincs barát és önzetlenség
És ha arra kerül sor, ölnöd kell, vagy téged nyír ki az ellen,
Itt erősnek és merésznek kell lenned, ha győzni akarsz,
És kíméletlennek.
Aztán két csapatot sorsoltak,
Az egyik narancssárga mellényt kapott, a másik UV-zöldet,
Na ennyit az igazi háborúról,
Ki az a hülye, aki láthatósági mellényben megy a csatatérre,
De egyébként igaza lett a játékvezetőnek,
Mert mire lejárt a két óra, mindenkinek mindenhol kék-zöld foltjai voltak,
Zita és Áron sírt is titokban,
Kende és Martin halálosan összeveszett
Bár mondjuk nem azok nyertek, akik erősek és merészek voltak,
Hanem én
Mert az elején találtam egy holtbiztos búvóhelyet, és ki sem dugtam az orromat,
Csak amikor a tortát hozta a Bende mamája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése