Majoros Nóra: Körte-ragozás

 

(c)Rumi Friderika

Körtén

Körtte

Körtő,

Gerezd-

ből kelt

költő

Körtmi

Körtti

Körtők

Magház

mese-

bölcsők

Körtmi

Körtte

Körtén,

Oszto-

zunk a

körtén

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Smelka Sándor: Tanika és Zsanika a Nagyszederfán

(c)Ficzere Kyrú

    Egy nap Tanika és Zsanika annyira összevesztek valamin, de annyira, hogy mindketten felmásztak a Nagyszederfára, de úgy ám, hogy a lehető legtávolabb üljenek egymástól. Tanika egy déli ág, Zsanika egy északi ág legvégén gubbasztott, mint két vén varjú.
    „Na, majd, aztán, majd aztán”, fortyogott az egyik. „Hej, de majd aztán, na, aztán majd”, dohogott a másik. Eközben egymást lesték a válluk felett. Tanika félhangosan meg is jegyezte – Zsanikának szánta: „Ingyom-bingyom!” (Lázár Ervin ihlette meséknél illik népiesnek lenni.) Nem sokat váratott a válasz: „Ripityom!”, morogta Zsanika, de úgy, hogy a másik jól hallja.
Hű, lett erre ám sértődés! Ilyet mondani! Az életbe nem szólok hozzá, határozta el Tanika!
Hallgatólagosan ebben maradtak.
Meleg volt, és egymás nélkül lassan csordogált a délután.
    Tanika unalmában szedett néhány szedret, és mielőtt majszolni kezdte, átfutott az agyán: adni kéne Zsanikának is. Na, de egy ripityom után! Soha!

Bertóti Johanna: Bozót

 

(c)Póth Rebeka

Cirkalmas indák – kis katonák –

mind fittyet hánynak a szigornak. 

Hallgatok vadrózsahahotát,

fák, füvek fény felé ugornak.

Borostyán fut fel a magasba,

tapad a falra, míg van hova.

Bájosan burjánzik alatta 

lilálló, sárgálló csormolya.

Hatásos zöldellés, hajtások,

fatörzsön vonások, kopások,

alkonyat csendeket továbblop,

szavakkal cirógatsz bogáncsot.

***

Sárga csend, hallgatag hahoták,

lila fény – alkonyathatások.

Szavakban ugráló katonák

fatörzsön cirkalmas vonások.

Rózsánk a nincstelen magasba

bogáncsot cirógat, bájolván.

Zöld szigort futtat a falakra

felfelé lopódzó borostyán.

Vadul a csormolyahajtásom,

hol fittyet hányok a kopásnak.

Fű-fához tapadva burjánzom,

lentjeim mind továbbindáznak.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Lukács Kis Panka: Takonyfa

(c)Egri Mónika

 

    Az úgy volt, hogy a Pisti takonyfát ültetett a nagypapájával a kertjükbe. A Pisti egész nyáron ezzel hencegett, hogy ők takonyfát ültettek, és az milyen szép zöld, és mekkora lombkoronája van, milyen jó alatta üldögélni, és így tovább, és így tovább. Én ezt nem is értettem. Takonyfa?! Az meg mi a búbánat?! Tölgyfáról, körtefáról, fenyőfáról már hallottam. No de takonyfáról még sosem. Úgy tudom a takony az orrban lakik, és néha ki kell fújni. Szerintem takonyfa nem létezik. A Pisti meg váltig állította, hogy igenis van takonyfa. Ráadásul a Pisti annyira idegesítően hangosan is beszélt egész nyáron, hogy attól már a fejem is megfájdult. Pedig ő a legjobb barátom már a bölcsi óta. A nyár után nagycsoportosok leszünk, mert hatévesek vagyunk.