Majoros Nóra: Mátyás föle

(c) Tuza Edit

    Történt egyszer, még Mátyás király idejében, hogy Kisszékelyben az András gazda macskájának földeríthetnékje támadt, és ez a kedv olyan ficánkosnak bizonyult, hogy a macska elcsavargott egészen a király budai palotájáig. Szép, cirmos jószág volt, olyan cifra mintával, hogy a király palástjára sem hímeztek különbet. Az is volt a neve, hogy Cifra, kivéve, amikor tejfölt lopott András gazda asztaláról.
Olyankor cudar ménköves bolhafészeknek, vagy kitaszajtott csámpás úrangyalának nevezte a gazdája.
Minél több tejfölt lopott, annál hosszabb neve lett.
    Cifra modern macskának bizonyult, évszázadokkal megelőzte a korát, ugyanis nem tett különbséget a gazda háza meg a király háza között, ugyanúgy belelefetyelt a tejfölbe a budai vár fölséges konyhájá-
ban, mint otthon. Lett is haddelhadd, amikor a király reggel fölfedezte, hogy a csuporban hiányos a föl.

    Rohangásztak a szolgák föl és alá, féltette a fejét minden alattvaló, mert a király asztaláról lopni főbenjáró bűn volt. Vagyis fölbenjáró. Mert bizony a nyavalyás tolvaj nemcsak nyalta azt a tejfölt, hanem bele is tapicskolt, ám mielőtt szépen letisztogatta volna a mancsát, a királyi főagár hangos csaholással kikergette a konyhából. Így esett, hogy a fölbemártott mancs fehér nyomot hagyott a királyi abroszon.
– Egy sötét bűntett világos lenyomata! – lobogtatta az abroszt a királyi főnyomolvasó.
A főagár is csaholva ecsetelte a bűntett szörnyűségét.
– Kapjátok el a bitangot, és hozzátok elém! – rendelkezett Mátyás király.

Nagy Izabella: Táskamély

(c) Klesitz Piroska

nagy táskát cipelek hátamon
órák óta
mintha iskolába mennék reggelente
mintha ez volna a világ legnagyobb dolga
hosszú órák óta
le se teszem mintha
muszáj lenne vinnem
a táska mélyén
szerelem
és egy macska elbújva
meg könyvek, álmok és egy kis
ropogtatni való elemózsia
nem is szólva a többiről.
zölderdő mélyén bandukolva
kikukkant a macska
körbetekint
lassan szimatol és
macskanyelvén szól
szavak röppennek a fák felé
visszhangozzák bokrok, csalán
bal felől a zöld kistó
hogy
mesében sétálok megint
duruzsol a táskamélyről
hogy húzzam már elő
azt a sok kis ezt-meg-azt
mi nem odavaló
nyomja így vállamat a szíj
és amúgy sincs már rég
szükségem rájuk.

tanulhatnék tőle végre
ezt persze nem mondja
jólnevelten dorombol a fülembe
megnyugtat
a hangja, a lénye
hogy a világ kerek
legalábbis ez az erdő
meg a táskában lévő
minden más
ami oda való
és cipelnem kellemes.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Várfalvy Emőke: A tündérgyűjtő

Kyrú Ficzere

    Cérna, a cirmos elindult hajnali sétájára. Ilyenkor nyáron, amikor délben akár egeret is lehetne grillezni
a pajta mellett szürkén szendergő kockaköveken, korán kelt. Jól esett az éj hűvösét érezni a tappancsa alatt, miközben a dombra vezető ösvényen lépdelt a kilátó felé. Szeretett a kilátó korlátján elterülni és nézni, hogyan ballag lassan fel az ég vásznára az álmossárga napkorong. Hangtalanul szedte a gyalult deszka lépcsőfokokat. Aztán megtorpant. A korláton ült valaki. Cérna nem vágyott társaságra. Megfordult, hogy hazaballagjon, ám a valaki elé ugrott és izgatottan üdvözölte.
– Végre itt vagy, már egy órája várlak!
– Oh, Balambér, megint elfogytak az altató mesék, amiket az Ervin bácsitól hoztam? – kérdezte Cérna
a borzot, akivel egy ilyen hajnali sétán ismerkedett meg nyár elején.
– Nem, most nem rólam van szó. Óriási baj van! – válaszolt Balambér.
– Éspedig?
– Te nem hallod?
– Ugyan már, mit kéne hallanom?
– Csönd van.
– Szeretem a csöndet.
– De ez nem jó csönd.
– Biztos vihar lesz. Végre. Már úgyis ráférne a kertre egy kis öntözés.
– Nem, ez nem olyan csönd. Ez a legrosszabb csönd, amit valaha hallottam.
– Most, hogy mondod, tényleg elég furcsa. De vajon...
– Király tehet róla!
– Király? Ezt meg honnan veszed?
– Onnan, hogy láttam, ahogy foglyul ejtette őket. Hízelkedett, dorombolt, törleszkedett, aztán hopp,
bekaclizta őket. Mindet. Mind a hét tündért. Már második napja nem tudnak megfürdeni a harmatban.
És ha ez még egy hajnalon megtörténik, nem tudnak többé madárrá változni és elvesztik a hangjukat.
Ha pedig nem énekelnek többet, az tudod mit jelent...
– Tudom. De mit csináljunk mi ketten?
– Te is macska vagy, beszélhetnél vele, hátha rá tudnád venni, hogy engedje el őket.
– Balambér, én nem igazán értek szót a vadmacskákkal.
– Akkor kérd meg Ervin bácsit, hogy segítsen. Írhatna valami varázsigét.
– Jaj, te borz! Én értem, hogy szerinted Ervin bácsi meséi varázslatosak, de ő csak egy író, nem mágus.
A vizet sem tudja tejjé változtatni. Sem borrá, pedig ha tudná, már megtette volna.
– Akkor elvesztünk.
– Na, azért nem eszik olyan forrón a kását.
– Én semmilyen kását nem eszem.
– Én sem, ezt csak úgy mondják. A gyerekeknek, akik esznek kását. Tényleg, a gyerekek! Nekik mindig
van egy jó ötletük. Megyek, megkérdezem Tanikát. Te meg menj és feküdj le aludni! Ha megvan az ötlet,
megyünk a borzvárhoz.
    Cérna csak úgy repült le a domboldalon, végig a Petőfi Sándor utcán, fel a templomlépcsőn, be a Kiss
utcába, ahol még nagyban hortyogott Tanika. Épp Ervin bácsi körtefája alatt táborozott egy csinosan
felvert sátorban.
    A kisfiú nem igazán örült a korai ébresztőnek, de mikor meghallotta, mekkora a baj, kikecmergett
a hálózsákból. Pont ekkor szólalt meg a kotyogós kávéfőző Ervin bácsi konyhájában.

Nagy Izabella: A színes teáskanna

(c) Szabó-Szemenyei Eszter

Zsürke azt mondja suttogva
besétáltál a mesémbe
néz szép macskaszemével
majd a vézna Költőre bök
fitos orrával
úgy ismétli
belesétáltál a mindig mesémbe.
a tálcán törött cserepek
áll felette a Költő
Tanika is izeg-mozog körülötte
mintha más dolga nem is lenne.
ez itt a hasa mondja Zsürke
virágszirmos sárga bögre
virágmintás teáscsésze
volt valaha
míg Kisizzik el nem törte
egyszer régen a lovagok idejében
az eltört csésze azt jelezte
valakire nagy szerencse borul
szól Zsürke és mindentudón csettint
a Költő is odaint
nézzem mekkora dolog
hogy a polcról leborult
most mégis megvagyunk
egymásnak
mondja Tanika és hümmög
egymásért
mondja Zsürke is
és csak állnak mind felette
nem is nagyon törött az a bögre
jó lesz az még kaspónak
vagy csak mutatónak
hogy itt vagyunk
egy mesében megint.

ilyen nincs is máshol
csak ahol a négyszögletű erdő kerek
ahol fáról lehet körtét lopni
és Bibi is kergethet
őzsutákat őzfiakat
kanyarító zöld italt is ihat
aki mer.
ilyen mese ez
mesehelyen mesebögre
polcról ugráló mesetál
itt vagyunk mind és mindig
megtalál
a reggeli fényben
valamiféle nagy kegyelem

Szerkesztette: Miklya Zsolt